Acsai Roland: Razgovor sa kosovima (Beszélgetés a rigókkal Szerb nyelven)

Lányom az erkélyen állt,
Mint egy fa legmagasabb
Ágán, és madár-alakú,
Agyagsípot fújt. Bugyogott benne a víz,
 
Bugyogott belőle a dal.
Néha megállt, és fülelni kezdett,
Hogy válaszolnak-e neki
A rigók. Amikor egyikük
 
Visszafütyült, a kivételes
Események izgatott arckifejezésével
Fordult felém: „Még sohasem
Beszélgettem a rigókkal!”
 
Tudtam, hogy tényleg kivételes
Dolog történt. Láttam, ahogy a dal
Indaként befutja, patakokként
Fut szét lábától. Egy rigótojás
 
Keringett körülötte, és énekelt,
Mint bolygópályáján a Föld.
A lányom a víz dalát fújta, a földét,
Saját szíve dalát. Még nem
 
Hallottam ilyen rigódalt.
Egyszerre énekelt benne minden rigó,
Egyszerre énekelt benne minden:
A feketerigó, a sárgarigó, az erdei
 
Rigó, a víz, a tűz, az agyag,
A bolygó és az ember.

Kćerka mi je na balkonu stajala
Kao na najvišoj grani jednog
Drveta i glinenu sviraljku oblika ptice
Duvala. U njoj je voda klobučala,
 
Iz nje pesma se širila.
Katkad je stala, osluškivala
Dal njoj ptice, koji kos
Odgovara. Kad jedan kos
 
Njoj zvižduk uzvrati, zbog izuzetnog
Događaja uzbuđenim izrazom lica
Mi se obratila: „Još nikada
Nisam razgovarala sa pticama!“
 
Znao sam, dogodilo se stvarno
Nešto izuzetno. Video sam, kako nju
Pesma poput vitice obavija, kao potok
Razlila se u njoj. Jedno jaje kosa
 
Je kružilo oko nje i pevalo
Kao Zemlja na svom putanju.
Kćerka mi je pesmu vode, zemlje,
Svoga srca svirala. Takvu pesmu
 
Kosa još nikad nisam čuo.
U njoj je svaki kos istovremeno pevao.
U njoj je sve istovremeno pevao:
crni kos, drozd, kos šumski,
 
I voda i vatra i glina,
Planeta i sam čovek.