Acsai Roland: Gosti planine (A hegy vendégei Szerb nyelven)

Beleírtuk nevünket
A hegy vendégkönyvébe.
 
Odafönt, közvetlenül a szirt alatt.
A fák oda már nem követhettek.
 
Sorban lemaradoztak
Még a legkitartóbbak is:
 
A fenyők és a nyírek.
 
Fekszik a könyv egy sziklán,
Magasan, odafönt.
 
Szél lapozgat benne,
Betemeti a hó,
 
Amíg mi reggelit készítünk,
Autóba szállunk, vagy gyereket
 
Nevelünk. És ott lesz akkor is,
Ha egyszer majd elfelejtjük,
 
Hogy valamikor egy hegy
Vendégei voltunk.

Upisali smo se
U gostinsku knjigu planine.
 
Gore, neposredno ispod hrida.
Stabla već tamo nisu nas mogli pratiti.
 
Zaostale su redom
Čak i najizdržljiviji:
 
Borovi i breze.
 
Knjiga na jednoj steni leži,
Gore, u visini.
 
Vetar ju lista,
Sneg zakopa,
 
Dok mi doručak pravimo,
U auto ulazimo ili dete
 
Odgajamo. I biće i tad tamo
Ako jednom zaboravimo
 
Da smo jednom
Bili gosti jedne planine.