Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Pethes Mária: Na presvlaci neba (Az égbolt kárpitján Szerb nyelven)

Pethes   Mária portréja

Az égbolt kárpitján (Magyar)

ideje felfedezni a hajnal derengésében
ébredő hangok hullámverését, megfejteni
sirályok sikolyát, a túlpart ívének üzenetét,...
a szeretet szárazföldeket benépesítő erejét,
kiismerni az óceánok emlőseinek emlékében
őrzött térképeket, amin minden sziget szerepel,
amikről virágok sodródnak a nyílt vízre.

ideje megérezni a látóhatár mögül érkező
rozmaring otthonillatát, amit az esti égbe
emel a Tó és a belé hulló nap fényszöge,
ideje kiszámítani a felhőjelenségek
költészetének ritmusát, amik olyan
kikötőkről szólnak, ahol eddig azt hittük,
lehorgonyozni nincs lehetőség.

ideje felszítani a szavak dühét, mert
égbekiáltóan pimasz módon játszik
újat a régi és régit az új világ, ugyanis
eljön az idő, amikor a szabadság
nevében fölkeltek nem lelik nyugtukat,
nem tűrik tovább a sírkövet, amit
rájuk helyezett a tiszteletadás.

ideje válaszolni a könnyekre, a kiömlő
vérre, a hazugságokra, és felelni kell
a béke reményében elhunytak haláláért,
mert tetteik csak akkor nyernek értelmet,
amikor megtudjuk, mit adott nekik
rövid életük, és haláluk azt fogja jelenti,
amit arról megfogalmazunk.

ideje igaz beszédre kényszeríteni
a sírokban csörgő csontokat, hogy a szél
pallosa ne hadakozzon tovább névtelen
árnyakkal, és mielőtt délre vonul
az európai süvöltő, fuvolázza a halálból
zsibbadtan ébredő fogalmat: haza!
hangja szője át az égbolt kárpitját.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://www.alkoto-haz.hu/

Na presvlaci neba (Szerb)

vreme je u naziranju zore talasanje tek
probuđenih glasova otkriti, krik galebova,
poruku svoda druge obale, snagu
ovozemaljske ljubavi razjasniti,
u sećanjima sisara okeana čuvane mape,
na kojima svako ostrvo se vidi, sa kojih
na otvorene vode cveće se oslobađaju razaznati.
 
vreme je sa horizonta dospeli miris doma
ružmarina što Jezero i kut upadajućih
zraka sunca u večernje nebo diže osetiti,
vreme je izračunati ritam poezije pojava
oblaka koji o takvim lukama govore
u kojima do sada po našem verovanju
nije bilo mogućnosti usidriti.
 
vreme je bes reči užariti, jer
na krajnje bezobrazan način novost
stari i starost novi svet igra, naime
doćiće vreme kad ustanici u ime
slobode ne nalaze svoj mir,
ne trpe više nadgrobni kamen,
što na njih odavanje počasti stavio.
 
vreme je na suze, na izlivene
krvi, na laži i na smrt onih koji su
u nadi mira umrli odgovoriti,
jer njihova dela samo tad dobiju smisao
kad saznamo, šta im je kratak
život dao i njihova smrt će značaj
našim vrednovanjem dobiti.
 
vreme je da u grobovima zvečeće
kosti na govor prisilimo, da palošina
vetra više sa bezimenim senkama
ne ratuje i pre no što evropski fijuk
na jug ode, nek svira o pojmu iz smrti
utrnuto probuđenog: domovina!
presvlaku neba nek njegov glas prožima.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap