Tőzsér Árpád: Férfikor, így jöjj!

Villamos vágtat,

mintha vad futna.

Megadón fekszik

alá az utca.

Szerelmét adja

lány a legénynek:

adom magam vad

tülekedésnek.

Állandósul a

robaj a vérben:

férfikort kongat

huszonkét évem.

Huszonkét éve

adom a hőst itt,

játszok a sorssal

szembeköpősdit.

Élek, csavargok,

vagyok, mert lettem,

mint dér az ágon,

megkérdezetlen.

Indultam, mint más:

virág-embernek.

Tövis lettem, mert

fagyok neveltek.

Szúrok, ha szúrnak,

rúgok, ha rúgnak

nem hajlok se új

se régi úrnak.

Csak a nád hajlik,

törik a férfi,

nem tört derékkal

próbáljak élni.

Így lehetek csak

erős a bajra -

cigarettára:

gyújtok a dalra.

Földi bajt oldó

tűzpiros dalra.

Pávatorokkal

szólok a napba.

Csillagot rúgjon

huszonkét évem:

morzsa-világgal

be sose érjem.

A Mindenséget

magamba szedjem,

de sóra, szénre

essen szét bennem.

Megoldó szemmel

világom járjam:

ha bimbót látok,

virággá lássam,

hogyha gazt látok,

tűzlánggá nézzem:

járjon az ember

szekfű-fehérben.

De torkig álljak

bár a virágban:

a kis füvek mérgét

fölkiabáljam.

Legyen fülem, ha

bánat-tó ümget –

Úrra font kantárt

csak úron tűrjek.

Fagy-fegyelembe

vér-meleg kedvet,

csend-szájba bátor

szót követeljek.

Bátor elméknek

bátor a lába:

akarom: álljunk

vad karikába.

Vad karikába,

megváltó táncra,

mindenki járja,

férfi-mód járja.

S egy akaratra

taszítva lábunk

a forgatagban

összekiáltsunk!

Világot rontó

nyers erők kelnek:

nem elég félni

már egyér’ egynek.

Túl az ideg s bőr

szabta határon:

aki most fáj, az

őssejtig fájjon.

Ki velünk táncol,

ki velünk járja:

Anyánk képén a

világ a ráma.

Mindenki mindér’!

Pötty, külön-fények

szünjenek! – Táncba,

körtáncba, népek!

Tüdő táguljon,

csizmaszár rogyjon,

törjön aranycsepp

– zendüljön torkom.

Férfikor, így jöjj!

Így gyújtsak dalra

pávatorokkal,

így szóljak napba.

Szakadjak meg bár,

torkomba bukjon

szó helyett sós vér:

ne hagyjam jussom.

Jussom a szóra,

igazra, szépre

gyehenna-oltó

hűs emberségre.

Szóljak halálig

harcverest, bátrat, –

Férfikor, így jöjj,

vigyázlak, várlak.