Nagy László: Till en födelsang (Születésnapra Svéd nyelven)

Játék és édes tej nem volt elég,

mohónak születtél, követelőnek -

így vagy a sorsodnak jó eleség,

fejed és szerveid elemésztődnek.

Hirdetted te is, hogy félni tilos,

ember vagy végre, de élsz dideregve,

mint hentes-kötények, csurom piros

fellegek szakadtak képzeletedre.

Nem látsz tündöklő végtelenbe,

nem vettél fegyvert, hogy magadért vívhass,

kezedben a rózsa lefejezve,

tövises szára az, amit szorítasz.

Det räckte ej med leken och den söta mjölken.

Du föddes girig, med förmätna krav.

Och endast ödet när sig på den hunger

som snart förtärt din själ och kropp.

Att aldrig vara rädd, så löd ditt budskap.

Nu darrar du, en människa som vi.

Stormskyar, rödare än slaktarblusar,

skadade din fantasi.

Stängd för din blick är himmelsporten.

Att slåss för dit liv lockar dig ej mer.

Du kramar en halshuggen ros i handen,

allt du har kvar, en taggig stjälk.