Kálnoky László: Sonet so slabým koncom (Szonett, gyönge csattanóval Szlovák nyelven)

Egy irodalomtörténésznek adta
feladatul egy kiadónk – derék tett! –,
foglalja századunk több mint felének
irodalmát népszerű könyv alakba.

„Mi az oka, hogy Nagy Lajost kihagyta?”
– bökött kéziratára rá szegénynek
a lektor. Mire ő, kopasz fejének
öntenyerével homlokára csapva,

így válaszolt: „Szent Isten! Kifeledtem!”
Nem mondható, hogy feje belekongott,
vagy hogy verejték szakadt volna róla.

Ki is mérne homlokára kegyetlen,
csattanós ütleget? Csak a bolondok.
Ezért gyönge szonettem csattanója.

Jednému literárnemu historikovi - hrdinský to čin! -
jeden vydavateľ za úlohu dal,
obľúbenú knihu spísať mal
prehľad vyše polky naším storočím.

„Lajosa Nagya ste vynechali z akých dôvodov?“
 - chudákovi do rukopisu pichol
lektor. On na to, na plešatú hlavu si capol
svojou vlastnou dlaňou.

„Kriste Pane! Zabudol som!“ takto odpovedal
Nedá sa povedať, že by sa mu v hlave ozval zvon,
alebo že by ho pot zalial.

Kto by mu aj na čelo kruto nakladal,
šťavnaté údery? Len blázon.
Záverom môjho sonetu slabý koniec vial.