Utassy József: Doma idem (Hazamegyek Szerb nyelven)

Nem vár senki:
a kapuból hiányzol,
a kertből hiányzol,
a házból hiányzol,
gyászol
minden almafa,
gyászol,
reszket a ribiszkebokor
érted:
nem érintheti
kötényed,
térded,
sírvafakadnak
a szőlőtőkék,
zokog a lugas,
bár nincs eső rég,
pereg a könnye
a körtefának,
szakad a könnye
a szilvafának,
csak én állok itt,
akár az állat,
nyüszítek érted,
kikaparnálak,
de csak vakogok:
és várlak,
várlak.

Niko me ne čeka:
fališ iz ulaznih vrata,
fališ iz vrta,
fališ iz domaćeg kutka,
žali za tobom
svaka jabuka,
žali za tobom,
drhti za tobom
i ribizla:
tvoja kecelja,
noge
ne mogu joj grane taknuti,
plaču
čokoti grožđa,
plače senica,
mada kiše odavno nema
teku suze
kruški,
i šljiva
suzi,
samo ja tu stojim,
poput životinje
za tobom cvilim,
iskopao bi te
ali samo zavijam:
i čekam te,
čekam te.