Utassy József: Tüzem, lobogóm

KÉREM! én eddig hallgattam csak,
mert jól tudom, mi lesz a sorsa
a szeleburdi szilvafákon
kék csillaggá robbant rügyeknek.
 
Mondják, mikor az ózdi kórház
műtőjében Kiss Margit megszült:
barkát borzolt a szél, s az utcán
kizöldültek a vasporos fák.
 
Ám alighogy a réz kilincset
lábujjhegyről – így ni! – fölértem:
ifjú házunk szemét kilőtték,
 
s lekalimpált a kis kakukk is.
Anyám összesöpörte az időt,
én meg kidobtam a szemétre!