Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Justus Pál: Vento primavrile (Tavaszi szél Olasz nyelven)

Justus Pál portréja

Tavaszi szél (Magyar)

Zubog a szél. Hallod a fákat?
behajolnak az ablakodon,
árnyékaikat elkeverik
árnyékoddal. Hallod a fákat?

hallod a fákat? gyökerükkel
a rothadó csontokig érnek;
halottakon zúgnak az erdők -
én tudom a halottak arcát.

Zúgnak a fák. S mit szólsz a szélhez,
kopaszodó öreg barátom?
a szélhez, mely látta a tengert,
s az utakat összekeverte?

Városaid nyögnek a szélben,
tornyok, paloták hajladoznak.
Mit hoz a holnap? fájsz a szélben,
de könnycseppből sose lesz tenger.

Fekete csillagok között élsz,
barátaid elvesztik arcod,
de megfürödtél ezer szélben
és éneked eltörhetetlen.

Virágaid fájnak a szélben.
Holtak arca, tengerek íze
elkeverednek énekeddel.
Fájnak a fák. Érzed a fákat?

 
1930



FeltöltőCikos Ibolja
KiadóSzépirodalmi könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaVégrendelet
Megjelenés ideje

Vento primavrile (Olasz)

Brulica il vento. Li senti, gli alberi?
si chinano dentro la tua finestra,
le loro ombre si mescolano
con la tua. Li senti, gli alberi?

li senti, gli alberi? Con le loro radici
giungono fino le ossa putrefatte;
sui morti stormiscono i boschi –
io conosco il viso dei morti.

Fremono gli alberi. Mio vecchio
amico stempiato cosa dici al vento?
del vento che ha veduto il mare,
ed ha confuso le strade?

Le tue città gemono nel vento,
si piegano le torri e i castelli.
Cosa porterà il domani? doli nel vento,
ma la lacrima non diverrà mai mare.

Vivi tra le stelle nere,
gli amici scordano il tuo viso,
ma in mille venti hai fatto il bagno,
ed è infrangibile il tuo canto.

I tuoi fiori dolgono nel vento.
I visi dei morti, sapore dei mari,
si mescolano con il tuo canto.
Dolgono gli alberi. Li senti, gli alberi?

1930
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap