Kondor Béla: Ecco, un minuto (Íme, egy perc Olasz nyelven)

Valaki felédhajol, félmeztelen. Kér és vár. Arca csupa ránc, bánkódás
a holnapért, félsz. Hirtelen vakarózik, majd a viszkető helyet gondosan
benyálazza. Vonásai kitágulnak, elsimulnak: ásít. Bizonyosan arra gondol,
hogy hideg, nikkelezett szerszámokkal hamarosan megölik. Ezért feláll,
gyorsan lép ötöt, mintha menne, de abbahagyja ezt is azonnal és
nyújtózkodni kezd. Sietés, kiabálás.

Qualcuno si protende verso di te, è mezzo nudo.
Chiede e aspetta. Il viso è tutta una grinza, pena per
il domani, temi. All’improvviso si gratta, poi sbava
con cura la parte che prude.
I suoi lineamenti si dilatano, si distendono, sbadiglia.
Probabilmente pensa,
che presto, con attrezzi nichelati e freddi lo
uccideranno. Perciò si alza,
fa cinque passi, come chi si avvia, ma smette subito
anche questo,
comincia a sgranchirsi. Urgenza, grida.