Kondor Béla: Chiusi di giorno (Nappal behunyva Olasz nyelven)

Nappal behunyva,
éjszaka nyílik ki a szemem.
Kesernyés nézegetés.
Na, keserédes, elismerem.

Átlábolunk e rosszképű
évtizedeken
és éveim
összeomolnak, elöregszem.

És fényes szívvel
fényes szemmel
fényes poharat
emelek fényes
borral.

Majd akkor nagytestű
szép szeretőm van;
tejes fehér melle
s hasára nem veti
árnyékát semmi más.

Ömlik szememből
a könnyülő sírás
de befogadja.
És elévült, igen cudar
aprócska nevetés,
teljes becézgetés.

Chiusi di giorno,
gli occhi miei si aprono di notte.
Amara osservazione.
Ma, dolceamaro, lo riconosco.

Attraverseremo questi decenni
infausti,
andranno in frantumi i miei anni,
mi sto invecchiando.

E col cuore raggiante
con gli occhi lucidi
alzo il bicchiere brillante
pien di vino
luminoso.

Allora come amante
avrò una donna corposa e bella;
con i seni bianchi di latte,
e sulla pancia nient’altro
getterà la sua ombra.

Dai occhi miei sgorgherà
il pianto liberatorio,
ma lo accetterà.
Disusa, triste
minuta risata,
vezzeggiamento totale.