Kondor Béla: Le onde (Hullámok Olasz nyelven)

Úgy bukik át a nap felettünk,
ahogyan a holnapon esünk keresztül
képzeletben, csámpás dobogón állva
és görnyesztve négykézlábra majdan
a korhadt délkörön talppal hanyatt.
Még a hídlábak csúfabban intettek, -
mint ez a nap, visszhangos glóriával.
A tengernek indultunk hanyatt,
baltával faragott ladikában, sőt meztelen.
Ékkövek kövültek és lement a Nap.

Ekevasba fogott madárszárny.

Come nell’immaginario varcheremo
il domani, cosi il sole si ribalterà su di noi,
stando sulla cattedra sbilenca,
ingobbito a carponi in un futuro venturo
supino sul putrido meridiano,col tallone all’insù.
I piloni del ponte ammonivano ancora beffardi -
come questo giorno, con la risonante esaltazione.
Siamo salpati all’indietro, con una barchetta
intagliata con’ascia, in più nudi.
Le gemme si fossilizzavano e tramontato il sole.

Ali d’uccello attaccate all’aratro.