Gulyás Pál: Kugle (Gömbök Szerb nyelven)

Mint rozsdás, megfakult sínek,
miket benőttek a füvek,
és itt hevernek mint a lárva
s nem visznek többé messze tájra:
  hol csillog a hó,
  hol zúg a patak,
  hol alszik a só,
  hol a fenyvek alatt
  tarkáll a toboz
  s a mókus oroz…

Mint rozsdás, megfakult sínek,
úgy bámulom szemeidet,
úgy nézem két csöpp tiszta gömbjét,
amelybe kört rajzolt a nemlét,
kört írt belé, hogy e körön
belül táncoljon az öröm:
  a tarkaruhás,
  csengetyűszavú,
  pásztorfurulyás,
  ringó derekú,
  aranyosfonatú szabadon
  lebegő, gyönyörű hajadon!

Mint rozsdás, megfakult sínek,
úgy bámulom szemeidet!
Rajtam nem visz már semmi út,
az én világom kialudt!
Én itt vagyok már félrevetve
s csak bámulok a fellegekre,
amelyek csillogón vonulnak,
s minden darab ruhájuk új nap!
A fellegekre bámulok
s két szemeden elámulok:
honnan merül fel gömbalakja,
mely a forgó világ alapja?
Ily tarka, zsenge gömbökön
táncol az illanó öröm!
E két gömb, mint a gyermekek
léggömbje, szinte úgy lebeg!
S ha elszakadna gyönge szála:
ki tudja merre, merre szállna?

Kao stare trošne tračnice
koje je trava prekrila,
poput gusenice leže,
u daleke krajeve ne teže:
  gde se sneg beli,
  gde brzi potok sanja,
  gde so u snu svetli,
  gde ispod četinara
  šišarke šarene
  i veverice vrve…

Kao stare trošne tračnice
divim se tvojim očima,
gledam dve kapi, bistre kugle
u koje je nepostojanje
tako ucrtao krug da
radost unutar tog kruga titra:
  zlatokosa, slobodno lebdeća
  prekrasna nevesa
  sa šarenim ruhom,
  bistrim sluhom,
  pastirskom frulom,
  uzanim strukom!

Kao stare trošne tračnice
divim se tvojim očima!
Korov kiti moje ceste,
svetla su tu ugašena!
Odbačeno stojim, sa strane
promatram daleke oblake,
obasjano plove nebom a novi
dan im novo odelo donosi!
Divim se tim oblacima
i tvojim čarnim očima:
otkuda pojava ovih tela
koje su baze promenljivog sveta?
U tim šarenim kuglama
varljiva radost kaska.
Poput dečjih balona te dve
kugle pred nama lebde!
I da im se tanana nit prekine:
ko zna kuda, kuda bi utekle?