Rákos Sándor: Bez straha (Félelem nélkül Szerb nyelven)

mindenki számára valóság
kivéve azt aki megéli

a test leveti önmagát
és feloldódik a habokban

a lélek szól:
amíg veled vagyok ne félj
s ha már nem vagyok veled hogy is félnél

     halál-gyakorlat
     minden alvás
     minden érgörcs
     minden hajtűkanyar

szerelmem biokémia
ideg-reflex a félelem
állattal vagyok összezárva
tőlem függ mivé nevelem

mikor odáig eljutottam
hogy félni már nem tudok semmitől
egyformán kedves az öröm és a fájdalom
bármely percben elfogadom
és megköszönöm a halált

mert nincsen már olyan halálnem
amitől szívem visszaretten

versem rajtad mint drótkötélen
lehúzódó szakadék fölött

mint a gyámkő az omló háznak
nekifeszül az elmúlásnak
     a gondolat

a félelem beomlott-bánya-súlyát tartani
benn a szénfalban az agyonnyomatás előtt
és bontani a falat
amely ránkszakadt
mert a szén éjfekete falán túl fény van
mert a szén éjfekete falán túl nappal van
mert a szén éjfekete falán túl vár az élet

         börtönablakon át
         fölsajgó nagy égbolt
         távoli-tárt hívás
         a rabok rád figyelnek

za svakoga je stvarnost

sem za onoga ko doživi

sam sebe skida telo

i rastvara se u valovima

oglasi se duša:

ne boj se dok sam s tobom

i kad više nisam s tobom kako bi se i bojao

    vežba smrti je

    svako spavanje

    svaki grč žile

    svaka strma okuka

moja ljubav biohemija

strah je refleks živca

s životinjom sam u tamnici

o meni ovisi kako ću ga vaspitati

kad sam već dotle stigao

da se od ničega ne bojim

radost i bol jednako su mi drage

u svakom trenutku prihvatam

i celivam smrt

jer nema te vrste smrti

ispred koje bi mi se srce ustuknuo

moja pesma na tebe kao na razapetoj žici

iznad provalije visi

kao kamen podupirač na trošni zid

misao se privikava

    prolaženju

držati težinu srušenog rudnika straha

unutra u  zidu uglja pre zgnječenja

i razgraditi zid

koji se na nas srušio

jer iza mrklocrnog zida uglja svetlost je

jer iza mrklocrnog zida uglja dan je

jer iza mrklocrnog zida uglja život te čeka

         preko prozora tamnice

         napaćena nebeso

         otvoren pozivu daljine

         robovi na tebe paze