Petrőczi Éva: Laurin valcer (Laura keringő Szerb nyelven)

Nemerey Éva és Ludwig Károly emlékére*
 
Pécs. Ezerkilenszáznegyvenkilenc
februárja, madárszív-fagyasztó
téli éjszaka – és egyetemi bál.
Kreolbőrű anyám a halványsárga
(kölcsön) taftruhában –
a végzetére vár.
 
És jön egy pengeéles,
sápadt, kicsit pökhendi diákgyerek.
Összefogódznak, s együtt keringenek.
 
Keringőjük és kerítőjük a Laura ;
két távoli sírban is
egyszerre moccan meg poruk
erre a dallamra.
 
*a szerző szülei

U spomen Eve Nemerei i Karolja Ludviga*
 
Pečuj. Zimska noć februara
hiljadudevetstočetrdesetdevete
kad se i srca ptica smrzavaju – bal fakulteta.
Mama kreolka u svetložutoj
(posuđenoj) svilenoj haljini –
svoju sudbu čeka.
 
I jedan žestok mladić stiže,
bledunjav, pomalo drzak.
Zagrle se i zajedno se vrte.
 
Laura je njihov valcer i usud;
i u dva udaljena groba
na tu melodiju
njihove mošti istovremeno se pomeraju.
 
*roditelji autora