Petrőczi Éva: U kući sa bardakom (A bokályos házban Szerb nyelven)

Golgota, datura, mák  tatula
– valami törökös bódulat-kacskaringók –
ma már ki tudja, milyen virág
indázza be a bokályos ház falát.
 
Voltaképp: mindegy.
Fő, hogy kivirágzott, s hogy
újraálmodott testvérei között
a régi falnak annyi dísze-éke:
 
ím, hazaköltözött.
 
Ha ki szegény vagy,
fáradt, lesántult, beteg:
úgy lépj e házba,
mint aki gyógyulást kínáló
 
szent földre érkezett.
 
A nehézléptű vándor itt
könnyű tündérbokára kap;
és fejedelmi nővé lebben
szakadt saruban is
 
nyűgös és kopott
zarándok-magad.
 
                  Sárospatak, Vörös-torony

Golgota, mak, testija
– vijuge, nekakva turska omama –
danas već ko zna, zidove kuće sa bardakom
viticama kakav cvet obavija.
 
Ustvari: sve jedno je.
Bitno je, da je rescvetala,
da među ponovo sanjanim braćama
mnoštvo ukrasa starog zida:
 
evo, kući je stigla.
 
Ti, ko si siromašan,
umoran, šepav, bolestan:
u tu kuću tako stupi,
kao neko ko na svetu zemlju
 
koja ozdravljenje nudi stiže.
 
Skitnica teškog koraka tu
lake članke vila dobija;
i u pocepanoj sandali
iznurena i podrapana
 
lutalica, ti sam
u caricu se pretvaraš.
 
                     Šarošpatak*, Crveni toranj
 
*Drevno mesto u Mađarskoj sa utvrdom iz doba Turaka.