Petrőczi Éva: Jedno promašeno veče – ili kasni pogovor Lile (Egy elhibázott este - avagy Lilla kései utószava Szerb nyelven)

.................... ,,Amott Anákreonnak 
.................... Kellő danái vannak 
.................... Kaskámba, friss eperrel" 
.................... (Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság) 

Tudd meg, most végre, 
jó Mihályom, 
túl életünkön, 
s rég túl a halálon, 
hogy A boldogság 
estje nékem 
korántsem volt színig gyönyör. 

Igaz a friss eperből is 
juttattál számba egyet-egyet, 
ám, hogy verslábat nyeldekeljek 
az volt a cél, a fő, a nagy. 

Sok-sok kanál poézis 
egy-egy falat gyümölccsel: 
elhibázott arány ez itt, 
és minden költők 
közös vétke, 
kik azt hiszik, 
a párjuk éhe 
(aki korántsem égi lény!) 
könnyen csitulhat ilyetén. 

Nem mondhattam el 
akkor néked ezt, 
(a múzsa-szerep kötelez!) 
de most, hogy Almás, s Debrecen 
földjében külön porladunk, 
halld hát, Komárom bús Anákreonja: 

több eper regényünket többre vitte volna. 

          „Moja kotarica
           pored stihova Anakreona
           svežom jagodom je puna.“
           Mihalj Čokonai Vitez: Blaženstvo
 
Konačno sad saznaj,
dobri moj Mihalju,
iznad naših života,
i odavno iznad smrti,
veče Blaženstva
za mene
nije baš sušta naslada bila.
 
Istina je da si mi po koji
komad sveže jagode stavio u usta,
al da stopu u stihu gutam,
to je bio cilj, glavni, uzvišen.
 
Puno-puno kašike poezije
sa po kojom kašikom voća:
to tu promašen srazmer je,
i zajednički greh
svakog pesnika,
pa veruju,
da glad njihovog saputnika
(koja ni u kom slučaju nije nebesko biće!)
može tako da se stiša.
 
Tad nisam ti
mogla to ispričati,
(uloga muze obavazuje!)
ali sad, kad u zemlji Almaša i Debrecina
zasebno se u prah pretvaramo,
čuj, Anakreone tužnog Komarnoa:
 
naš roman uz više jegode bio bi bolji.