Orbán Ottó: Around my stony cradle (Kőbölcsőm körül Angol nyelven)

Illyés nem szerette Budapestet –
persze Budapestről nem szerette Budapestet,
s nem onnét, ahol szerinte a „jobbik rész” lakott.
Én idestova ötven éve lődörgök Budapest házai közt,
mintha egy kiismerhetetlen nővel élnék együtt,
akit épp ezért már túl jól ismerek…
A szerelem mindig is könnyen rejti a nembe az igent;
láttam a világ sok özönvíz városát,
de romokban csak egyet láttam, őt:
szürke füsthaja fésületlenül lógott a homlokába,
és szakadt bundája alatt tetűként másztak a tankok…
Míg élek, emlékszem, hogy rázta meg magát negyvenöt tavaszán –
a fényszoknyában strichelő, kis kurva, a remény
kacsint s rossz matracára hívja a jövőt: NA GYERE, ÖCSI!

1984

Illyés did not like Budapest -
of course he lived in Budapest at the time,
and not where he said the worthwhile people lived.
For my part, cruising these streets some fifty years
is like living with a woman you don't know,
precisely because you know her all too well...
Love has always been adept at contradictions;
I've seen so many towns, I'm dripping with them,
but only one I've seen in ruins: her,
her uncombed hair of grey smoke straggling over her brow,
and under her torn furs the tanks creeping like lice...
I'll never forget while I live, how she shook herself, spring of 45,
the small-time whore in her skirt of light. Hope lures
the future to her foul mattress and winks: You coming, kid?