Reményik Sándor: I soldati (A katonák Olasz nyelven)

Külön-külön mind csöndes emberek, 
Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág, 
Együtt: a katonák.

Külön-külön, úgy lehet, mindenik 
Beleborzadna, mikor öldököl, 
Együtt: egy rettentő, véres ököl.

Külön-külön halk, bús pásztortüzek, 
Itt-ott csillan a lángjuk tétován, 
Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.

Magukra mind külön kis életek, 
Fáradt ívük magasból mélybe száll, 
Együtt, jaj együtt: a halál.

Uno ad uno, sono tutti uomini silenziosi,
Ramo che dalla primavera in autunno volge,
Insieme: son soldati.

Uno ad uno, può darsi che ognuno
Avrebbe raccapriccio ad uccidere,
Insieme: terribile pugno sporco di sangue.

Uno ad uno, son mesti fuochi pastorali,
La loro fiamma qui e là indeciso balena,
Insieme: un oceano travolgente di lava.

Uno ad uno, sono tutte piccole vite,
L’arco della loro vita stancamente si declina.
Insieme, ahimè insieme: sono la morte.