Pilinszky János: Upozorenje (Intelem Szerb nyelven)

Ne a lélekzetvételt. A zihálást.

Ne a nászasztalt. A lehulló

maradékot, hideget, árnyakat.

Ne a mozdulatot. A kapkodást.

A kampó csöndjét, azt jegyezd.

Arra figyelj, amire városod,

az örök város máig is figyel:

tornyaival, tetőivel,

élő és halott polgáraival.

Akkor talán még napjaidban

hírül adhatod azt, miről

hírt adnod itt egyedűl érdemes.

Írnok,

akkor talán nem jártál itt hiába.

Ne uzdisaja. Ne dahtanje.

Ne svadbenog stola. Opadajuće

ostatke, hladnoću, sene.

Ne pokret. Žurbu.

Tišinu kuke, to beleži.

Pazi na to na što tvoj grad,

večni grad i dan danas pazi:

sa tornjevima, krovovima,

živim i mrtvim građanima.

Tad možda još dok živiš

možeš objaviti to što je

jedino vredno za objavljivanje.

Beležniče,

tad možda nisi se zalud  trudio.