Pilinszky János: Dedicato a me stesso (Magamhoz Olasz nyelven)

Bátran viseld magányodat,

én számon tartlak téged,

ne hagyd a sorsod csillagokra,

benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt

ha sisteregve átcsap,

tudom, több vagy mindannyiunknál,

benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,

oly nyersen szép és tiszta,

bátran figyelj, mint ők figyelnek

kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod,

mint égig érő ének,

feljönnek benned napjaid,

a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,

az este sírva, késve

hiába járják pitvarod:

csak én látlak. Vagy én se.

Porta impavido la tua solitudine,

 ti tengo in considerazione,

il tuo destino non delegare alle stelle,

 sia il fato, a prender possesso di te.

Se tra i due omeri desti

Crepitando ti travalica,

lo so, sei più di noi tutti;

dentro di te acceca la tristezza .

Sii perciò come gli animali,

crudamente nitido e pulito,

osserva audace, come, con i propri

 spietati segreti, anche loro fanno.

Una notte, neanche tu lo sai,

in te, si desteran’ i tuoi giorni,

come canti giunti sino al cielo,

gli anni immortali:

Quella sera nessuno ti rinviene,

Quella sera, piangendo e in ritardo,

per il tuo portico, vagheranno:

 solo io, ti vedrò. O forse neanche io.