Hajnal Anna: Znaj, tamo sam ostala (Tudd, mindig ott maradtam Szerb nyelven)

I.

Hogy hajdan, hajdan, hajdan

locsogó patakzajban

hűvös hullámmosásban

lágy gyerektalpon jártam –

hogy onnan elszakadtam?

tudd, mindig ottmaradtam,

kavicsos görgetegben,

nyári patakmederben,

kiálló kő símáján

ott ülök sírva, árván,

honvágy-gyötörte gyermek

kit idegenbe vertek – –

ki velem szemben állasz

tudd, ha késik a válasz

s szavamat csend előzi

kettősségem legyőzi:

a csendben összevontam

magam, s magam kimondtam,

magam, kit itt ismernek,

s magam, ki messzi gyermek – –

II.

tudd, szégyen rámpiríthat,

homlokom kínban izzhat,

tűzvész a felhős alkony – – –

én hűvös messzi parton

fekszem alkonysötétben,

szívem a bársonyrétben

megtörölt, tiszta penge,

megfürösztött a zsenge

lágy fű, megedz a hűség,

legyek kard s egyszerűség – – –

I.

Nekada, nekada

u žamoru potoka

u svežini korita

bosa sam hodala –

što sam to ostavila?

znaj, tamo sam ostala,

u valjanju belutka

u letnjem koritu potoka,

na stoletnim stenama

plačući sedim, sama,

u svet sam oterana

al’ sam tamo prikovana – –

protivnici smo, ali

znaj, kad odgovor kasni,

kad nas ćutnja razdvaja,

razum dvojnost svladava:

sebe sam sažimala

ali i pokazala,

sebe, koju tu znaju,

čednu, koju tu ne poznaju – –

II.

Sramota i ruglo

mogu mi nabrati čelo

dok suton vatra nagriza – – –

mene daleko vrelo

smiruje u sumraku,

srce mi je o pliš travnjaka

obrisana čista sablja,

kupala me je jutarnja

rosa, vera klesala,

nek budem mač i naslada – – –