Petri György: Crtež smrti (Halálrajz Szerb nyelven)

Ki ezt, ki azt.
Rettegünk, rakosgatunk -
Ki hitte volna,
lepergetni életünk,
mint egy spulnit!

Reméltem, rendezett
kiskertben mívelek költészetet;
mint sufniban a vén, teszek-veszek.

Nem így,
másként alakul,
de ahogy, úgy van jól.
Nem adatnak a hűs nyárvégi esték,
csak a hirtelen, hideglelős öregség.

De úgy fordulok be az ismerős úton,
hogy a megállóig már nem. És tudom –

Ko ovog, ko onog.
Strahujemo se, spremamo –
Ko bi verovao,
kao sa rolne
odmota nam se život!

Nadao sam se u urednom
vrtu ću se poezijom baviti;
preturam, kao starac u drvari.

Ne ovako,
stvari uzele drugi tok,
ali kako je, tako je, dobro je.
Nisu doživljene sveže letnje večeri,
samo starost, drhtava, iznenadna.

Ali u poznatu ulicu tako svraćam,
da do stajališta već ne. I znam –