Petri György: Elektra (Élektra Szerb nyelven)

Azt hiszik, a politika fortélyai
foglalkoztatnak, azt hiszik, Mükéné sorsa.
Hercig, érzékeny Krüszothemisz kishúgom
erkölcsi túlajzottságot tulajdonít
szegény nekem, azt képzeli, apánk
fonák halálát nem bírom kiheverni.
Bánom én az otromba geci-gejzírt,
gyereke gyilkosát! Túl szappanos
volt a kád lépcseje – a bárd meg túl éles.
De hogy ez a borbélysegéd-képű Aigiszthosz
uralg s pöffeszkedik nyomorult városunkon,
s anyánk éltes, tokás vén kurvaként
enyeleg vele, negédeskedik – s mindenki úgy tesz,
mintha nem tudna-látna semmit. Színarany
hazugságként tündököl a Nap is
fölöttünk – istenek hamis pénze!
Hát ezért! Ezért! A feltolakodó undor okán
álmom és kenyerem a bosszulás.
S ez az undor nagyobb az isteneknél
Már látom, hogy Mükénét ellepi
a téboly és a pusztulás penésze.

Veruju, da me zanimaju političke
zavrzlame, veruju, sudba Mikenea.
Moja mlađa sestra, ljupka, osetljiva Krisostemis
smatra da sam jadan ja što se tiče morala
previše ogorčen, veruje, ne mogu
podneti izopačenu smrt našeg oca.
Briga me za bezobzirnim gejzirom,
ubicom vlastitog sina! Stepenica kade
bila je previše sapunasta – a bradva previše oštra.
Ali da taj Ajgitos sa obrazom šegrta brice
vlada i kočoperi se u našam bednom gradu,
i naša majka poput islužene, trtave kurve
ga izaziva, zadirkuje – svako se pravi
kao da ništa ne vidi, ne zna. I Sunce
kao od čistog zlata laž sjaji
nad nama – lažan novac bogova!
Pa zbog toga! Zbog toga! Na osnovu naviruće
gnusobe osveta mi je hleb i san.
I ta gnusoba veća je od bogova
Već vidim kako Mikene u pomamu
memljivo uništenje tone.