Petőfi Sándor: Dolina a vrch (A völgy s a hegy Szlovák nyelven)

Ha én hegy volnék! (sóhajtott a völgy)
Ha én hegy volnék! milyen isteni
A csillagok szomszédságábul
A nagyvilágra letekinteni.

Az a boldog hegy, ott uralkodik
Királyi széke dicső magasán,
Körűlövedzi hódolattal
Fejét a felhő tömjénfüst gyanánt.

A kelő nap, első sugáriból,
Tesz homlokára aranykoronát,
S a lemenő palástul adja
Rá végsugárainak bíborát,

Ha én hegy volnék! itt elbújva kell
Áttengenem homályos éltemet,
A szomszédig sem láthatok, s a
Szomszédból sem láthatnak engemet. -

Ha én völgy volnék! (sóhajtott a hegy)
Ha én völgy volnék! oh milyen rideg
Ez a magasság, e dicsőség,
Amelyet tőlem úgy irígylenek.

Engem talál az első napsugár
És az utósó is rajtam ragyog,
És mégis mindig olyan puszta
És mégis mindig oly hideg vagyok.

Pillangó, harmat, csalogány, virág...
Hiába hívom, egyik sem szeret,
S mi odalenn enyelgő szellő,
Az idefönn csatázó fergeteg.

Ha én völgy volnék! élnék ott alant
A nagyvilágtól mélyen rejtve el,
S cserélgetném a boldogságot
A szép tavasz kedves szülöttivel!

Kiež by som bola vrchom! (dolina
si vzdychla). Kiež... jak božské na pohľad
je ligotných hviezd zo susedstva
sa po širokom svete podívať.

Ten šťastlivý vrch tam si kraľuje,
hľa, na vznešenom slávy prestole,
štít s holdom otáča mu oblak
sťa tymianu dym oltár v kostole.

Čo vzchodí, slnce zlatú korunu
mu z prvých lúčov kolo čela dá
a plášťom odeje ho v pozdných
pableskov šarlát to, čo zapadá.

Kiež vrchom som! — Tu musím život svoj,
ach, preživoriť skrytá, pošmúrna;
ni do susedov nedozriem, a
ni od susedov neľza dozrieť mňa.

Kiež by som dolinou bol! (vzdychol vrch).
Kiež dolinou... och, aká obida
je výsosť táto, táto sláva,
juž iní mi tak veľmi závidia.

Mňa trafí, áno, prvý slnca lúč,
i ostatný sa na mne rumení:
a predsa vždy som taký pustý,
a predsa vždy som taký studený,

Kvet, motýľ, rosa, slávik... darmo ich
zvem, nerady ma, a čo laskáva
sa tam doľ lichotivým vánkom,
tu hore zúriaca je chujava.

Kiež dolinou som! Dolu by ch si žil
pred svetom skrytý, nad mnou lesný krov,
a zamieňal by ch zavše blaho
s krásneho jara detvou rozmilou!