Két testvér (Magyar)
Van énnekem egy kedves cimborám, Talpig derék, becsűletes fiú; Midőn szomoruságnak szele fú, Vidámság köpenyét akasztja rám.
Ha nemzetem sorsára gondolok, S szivem szorítja fojtó sejtelem: Az én kedves pajtásom ott terem, És szól, hogy ez nem férfias dolog;
Azt mondja, hogy csak várjak egy kicsit, Hogy majd idővel másformán leszen, Az ég kegyébe ismét fölveszen, És, minket árva népet, megsegit.
Ha szerelem bújában epedek, És a lemondás már-már főbe ver, Az én kedves pajtásom nem hever, Hanem jön és szól: ne legyek gyerek.
Azt mondja, hogy ne hagyjam magamat; Ámbátor az most rám nem is figyel, Ki szerelmem tőkéjét vette fel, Majd megkerűl még tőke és kamat.
S ha eszmetársulatnál fogva itt Eszembe jut borzasztó pénzügyem: Biztat, hogy a szerencse, elhigyem, Számomra is megnyitja markait;
Azt mondja, hogy még megjön az idő, Hol fűtetlen szobában nem lakom, Ha szűk udvarra nyíló ablakom Tábláin a tél dérvirága nő. -
Az én kedves pajtásom így beszél Kimondhatatlan barátságosan, S lelkemnek oly széles jókedve van Bút, bajt felejtető meséinél.
E jó fiúnak egy rosz bátyja van, Igen komor, goromba férfi ő; Ez a rosz bátya mindig közbejő, És fölpofozza öccsét csúfosan,
S tőlem kegyetlenűl elkergeti. Levert kedéllyel ballag tőlem el, De újra jő, vigasztal és ölel A jó fiú, ha szerit ejtheti.
Tudjátok tán, s fölösleges a szó: Ily jóbarátomúl kit bírok én?... Vigasztaló pajtásom a remény, S komor, goromba bátyja a való.
|
Dvaja bratia (Szlovák)
Mám kamaráta, prítulného zvlášť, je hodný, statný chlapík do päty; len vietor smútku začne dúchať ti, priam veselosti prihodí mi plášť.
Keď na osud si rodu pomyslím, a srdce stiskne dusná predtucha: môj milý druh tuliti! do ucha mi zhudie, preč, vraj, s nárkom nemužským
povedá, bych len strpel trocha... hnúť len času kolom: všetko zvrtne sa, na milosť prijmú opäť nebesá i napomôžu nás, svoj sirý lud.
Ak žiaľom nyjem ľúbosti, a v tom zrieknutia osteň už-už vrazený, môj vzácny brach ni v ten čas nelení, pribehne, vrkne: Nebuď dieťaťom!
Povedá, abych nebol otrokom; hoc aj som tej dnes celkom v dolinu, čo mojej lásky zdvihla istinu: vraj, vráti sa mi kedys’ s úrokom.
A keď tak myslí druživosťou tie moj’ financie — strach! — mi zježia vlas: tu kompan teší: Neboj, šťastie raz i tebe otvorí ver’ priehrštie;
povedá, príde ešte doba tá, kde v nekúrenej izbe nebývam, keď na tablieiach okna k dvorku tam mráz kytky viaže z zimo-kvieťaťa...
Tak spoločník môj drahý hovorí vše vľúdne, až to ťažko vysloviť: a v duši zhrá mi dobrej vôle svit, bied, krívd však ujdú nočné potvory.
Ten dobrý šuhaj brata staršieho má; chmuráň to chlap, k tomu grobian: zvlášť ku ňmu, k mladšiemu. Tak zhromží naň vše, u mňa hoc, i zfliaska špatné ho.
Ba odo mňa aj kruté odženie. Zronený tiahne, chuďas, odkluše; no prikvitne zas, keď môž’, do duše mi vraví, objíma ma milene.
Snáď viete a tak výklad zbytočný: tým dobrým priateľom mi kto že je?... Nuž, zajtrajšok on s chvojkou nádeje, a mrcha brat ten — dnešok skutočný.
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Matica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin |
Az idézet forrása | Sobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov |
Könyvoldal (tól–ig) | 14-15 |
Megjelenés ideje | 1931 |
|
|