Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán portréja

Beszterce ostroma (Magyar)

Az Éj

Villámhírtelen terjedt el Zsolnán, hogy Tarnóczy Emil fogságban ül, amihez a legkülönbözőb hírek és kombinációk fűződtek, kivált néhány nap múlva, mikor Kurka úr újra átrándult Nedecre, hogy a fölszerelt kérvényt bemutassa és aláírassa, amely alkalommal azt kérdezte tőle a gróf, hogy mi az a „capitis derninutio". 1
Van-e még a jus gladii-nak 2 valami hatályossága? S hogy mi a büntetése, aki jogtalanul él a régi pallosjoggal?
— Bizony halál — mondó Kurka úr.
Pongrácz István rábámult bambán, merev, üveges szemekkel, és csak nagy sokára kérdés — Hát ha egy őrült teszi?
Ilyen vészjósló részletek szivárogtak ki ráadásul a meztelen tényhez, hogy fogva van, s addig-addig keringtek a Tarnóczy sopánkodó barátai közt, míg végre az egész eset belejutott, természetesen c ikornyás h ozzáadásokkal, v alamelyik p esti 1 apba „Egy o ligarcha garázdálkodása" cím alatt.
A lapközlemény éppen szűk időben jött, mindjárt nyakon fogta egy éhes ellenzéki képviselő, és meginterpellálta a belügyminisztert, hogy tekintettel erre meg arra, szándékozik-e valamit tenni?
A belügyminiszter azt válaszolta, hogy hivatalos tudomása nincs a dologról, a lapoknak pedig nem lehet hinni (már akkor se lehetett nekik hinni, s mégis olvassák őket azóta is), hanem majd beszerzi a hivatalos adatokat, s azok értelmében fog eljárni. (Élénk helyeslés jobbról.)
A ház, ez az óriási lomha test, egyet lépett tovább, s ezzel vége volt — de a belügyminiszter még onnan az ülésből sürgönyzött a trencséni főispánnak, hogy azonnal tegyen jelentést.
A trencséni főispán már maga is hallott valamit a bebörtönzött ügyvédről, s nyomban lovas huszárt menesztett Nedecre atyafiságos levéllel Pongrácz Istvánhoz, hogy az elfogott fiskálist (ámbár csak örül az ember lelke, ha az effajta nép húzza a rövidebbet) haladéktalanul bocsássa szabadon, mert tőle jelentést kíván a miniszter, s ezt úgy óhajtaná megkoncipiálni ,3 hogy ez mindössze kedélyes vendégmarasztalás volt a régi idők szellemében; és a nevezett fiskális ez idő szerint már nem is tartózkodik a várban.
István gróf elolvasta a levelet, kétszer, háromszor egymás után: Már akkor fent járt, de nagyon halványan nézett ki, és a szemei zavart tükrében ott ült egy idegenszerű rém. Egy egész óráig hiába várt választ odalent, toporzékoló lovon, a megyei huszár.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásawww.mek.hu

minimap