Géher István: Godine godine (Esztendők éve Szerb nyelven)

a hatvankettedik, amikor ezt

leírja, már elmúlt, mögötte van,

amit visszatekintve megfelez,

hogy legyen, aki fiatalosan

egy kopasz fejet közszemlére tesz.

(egy kortárs írta épp akkoriban,

hogy "élek-e még kétennyit? ez a

kétely zár, ez a kétely nyit.") maga

se tudja most már, miután megélték,

megélné-e a felének felét,

ha lenne is jövője, amiért még

itt maradna... lehajtja a fejét

az előtt, aki lesz, jöhet a vénség

motyogva, hogy még mindig nem elég -

mert amíg él a test, a lélek el nem

hiszi, amit tud: hogy az élet elment.

šezdesetdruga, kad to

napiše, već je prošla, iza njega je

šta pogledajući unazad polovi

da bude neko ko će mladalački

jednu ćelavu glavu javno izložiti.

(jedan savremenik baš u to vreme

napisao „živeću li još dvostruko? ta

sumnja zatvara, ta sumnja otvara.“) ni

sam više ne zna, nakon što su doživeli,

dal će polovinu polovine doživeti,

i da ima budućnosti zbog čega bi

još ostao... sagne glavu ispred

onoga što će biti, mrmljajući može

doći starost, pa još uvek dosta nije –

jer dok telo živi duša ne veruje

u ono što zna: život prođe.