József Attila: (Leti pesmo…) ((Szállj költemény…) Szerb nyelven)

Szállj költemény, szólj költemény
mindenkihez külön-külön,
hogy élünk ám és van remény, –
van idő, csipjük csak fülön.

Nyugtasd a gazdagok riadt
kis lelkét - lesz majd kegyelem.
Forrást kutat, nem vért itat
a szabadság s a szerelem.

Szólitsd, mint méla borjuszáj
a szorgalmas szegényeket -
rágd a szivükbe - nem muszáj
hősnek lenni, ha nem lehet.

1937. márc. eleje

Leti pesmo, reci pesmo
ponaosob, stigni svima,
ima nade, živi jesmo,
zgrabi je, vremena ima.

Duh bogatih uspokoji
sitan, plah – biće milosti.
Izvor tek, a ne krv, poji
žeđ slobode i ljubavi.

K'o teleta setna usta,
zbori, sirotinji vrednoj -
srcu dopri - nije nužda
kad je nemoć biti heroj.

Početak marta 1937.