József Attila: Min mor (Anyám Svéd nyelven)

A bögrét két kezébe fogta,

úgy estefelé egy vasárnap

csöndesen elmosolyodott

s ült egy kicsit a félhomályban - -

Kis lábaskában hazahozta

kegyelmeséktől vacsoráját,

lefeküdtünk és eltünődtem,

hogy ők egész fazékkal esznek - -

Anyám volt, apró, korán meghalt,

mert a mosónők korán halnak,

a cipeléstől reszket lábuk

és fejük fáj a vasalástól - -

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!

Idegnyugtató felhőjáték

a gőz s levegőváltozásul

a mosónőnek ott a padlás - -

Látom, megáll a vasalóval.

Törékeny termetét a tőke

megtörte, mindig keskenyebb lett -

gondoljátok meg, proletárok - -

A mosástól kicsit meggörnyedt,

én nem tudtam, hogy ifjú asszony,

álmában tiszta kötényt hordott,

a postás olyankor köszönt néki - -

1931. jan. 6.

En söndag när det mörknade 

höll hon sin mugg i händerna 

och smålog stilla, inåtvänd. 

Så satt hon kvar i dunklet.

Vår kvällsmat rymdes i ett kärl 

som hennes herrskap lämnat kvar, 

vi gick till sängs och för min blick 

såg jag de andras stora gryta.

Hon var min mor, småvext, dog tidigt 

tvätterskor brukar dö tidigt, 

de bär tills benen börjar darra 

och stryker sig till huvudvärk.

En smutsklädshög är deras högfjäll, 

tvättångan deras sommarmoln, 

den enda form av luftombyte 

som erbjuds dem är loftbesök.

Nu stannar hon med strykjärnet, 

en kropp som kapitalet bräckt, 

för varje år allt tunnare. 

Glöm inte detta, proletärer!

Hon var så krokig att jag aldrig 

förstod hur ung hon var. Hon drömde 

att hennes förkläde var rent, så rent 

att han som kom med posten hälsade.