József Attila: Znaš da oprosta nema (Tudod, hogy nincs bocsánat Szerb nyelven)

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

1937

Znaš da oprosta nema
zalud je zato čama.
Budi, što bi bio: muško.
Trava ti u stopama.

Greh neće biti lakši,
uzalud ćeš plakati.
Što si tu kao svedok
bar za to se zahvali.

Ne kuni se, ne sudi,
sam sebi kriv ne budi,
ne kleči, ne osvajaj,
rulji se ne priljubi.

Svuda višak ostani,
ne vrebaj lica tajni.
Čovek si, tu čovečnost,
od sebe ne odstrani.

Pamti kako si hroptao
i zalud preklinjao.
Na sopstvenom suđenju
krivo si svedočio.

U slomu oca zvao,
čoveka, kad je bog pao.
U psihoanalizi
bludnu decu našao.

Verovao rečima,
plaćenim okriljima,
gle, niko nikad ne reče,
u tebi dobrog ima.

Lažno su te voleli,
laž ti ljubav kameni.
Sad napeto oružje
na prazno srce stegni.

Sva načela ostavi,
stremi vernoj ljubavi,
kao pas veruj onom, ko
u tebe verovao bi..

1937