Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

József Attila: Ars poetica (Ars poetica Angol nyelven)

József Attila portréja

Ars poetica (Magyar)

Németh Andornak

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.

Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!

1937



Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Ars poetica (Angol)

to Andor Német

I am a poet - what do I care
for the art of poetry as such?
Once risen up in the sky, the star
of the night river’s not worth much.

I’ve done with the milk of story books;
time’s slow seeping will never stop.
I quaff great draughts of reality,
neat world with foaming sky on top.

Pure and sweet is the source - bathe in it!
Calm and tremulousness embrace
each other; from the foam wise chatter
rises with elegance and grace.

Other poets - what concern of mine?
Wallowing in fake imagery
belly - high and fired with bogus wine
let them ape out their ecstasy.

I step past the revels of today
to understanding and beyond.
With a free mind I shall never play
the vile role of the servile fool.

Be free to eat, drink, make love and sleep!
Weigh yourself with the universe!
I shan’t hiss my inward curse to creep
and serve the base bone-crushing powers.

The bargain’s off - let me be happy!
Or else all men will insult me;
growing spots of red will mark me out,
fever will suck my fluids dry.

I’ll not hold my disputatious tongue.
I cry to knowledge and to truth.
The century, watching me, approves;
the peasant thinks of me, and ploughs.

The worker’s body feels my presence
between two of his stiff movements;
for me the shabby youth is waiting
by the cinema at evening.

Where scheming villains are encamped to
attack my poems’ battle-lines,
regiments of brotherly tanks go
out and rumble abroad the rhymes.

I say that man is not grown-up yet
but, fancying he is, runs wild.
May his parents, love and intellect
watch over their unruly child.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.mathstat.dal.ca

minimap