Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Babits Mihály: Al tramonto (Napszálltakor Olasz nyelven)

Babits Mihály portréja

Napszálltakor (Magyar)

Alig volt dél - és íme este már,
az ablakot ködfátyol keni be,
áttetszik rajt' sok vonalatlan árny
sötét és mégis halavány szine.

Benn ágy alól, sarokból a sötétség
kimászik, mintha tolvaj volna csak,
ki nappal még a házban elrejtőzék,
s előbuj lopni, mikor alszanak.

Tévedsz, tolvaj sötétség, én nem alszom,
s te kincseimből semmit el nem lophatsz,
amelyek lelkem mélyében ragyognak.

Lelkem ragyog, mint gyémántkő ragyog,
S te félsz a fénytől. Én a fény vagyok.
És én nem alszom, mert én sohasem alszom!

1903. jún.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Al tramonto (Olasz)

Passato da poco mezzogiorno – ed è già sera,
sulla finestra si stende un velo di nebbia,
attraverso essa traspare il colore oscuro
eppur bigio di tante ombre senza forma.
 
Dentro, l’oscurità striscia fuori dall’angolo,
da sotto il letto, neanché fosse un ladro,
come chi s’ rimpiattato in casa di giorno,
e sbuca a rubare quando son tutti a letto.
 
Ti sbagli, oscurità ladro, io non dormo,
tu dai miei tesori, che brillano in fondo
la mia anima, non puoi rubare niente.
 
La mia anima brilla, brilla come diamante.
E tu hai paura della luce. Io sono la luce.
E io non dormo, perché io non dormo mai.
 
Giu. 1903.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap