Babits Mihály: Ciechi sul ponte (Vakok a hídon Olasz nyelven)
|
|
Vakok a hídon (Magyar)A Csöndnek folyóján pár deszka- darab. Mi zajból van e csönd? Zubog zúg a hab.
Támolygva tolongnak a hídon vakok kis görnyedt, japános, naiv alakok.
A lelkük a testből ki sem lát soha. A deszkát belepte iszamlós moha. Se korlát se hídrács legörbülve mind Padlóig derékban letörpülve mind lenn útat magának kezével tapint üres szemgolyójuk szanaszét tekint faruk meg feltolva a zord égnek int. Mind bukdos botorkál gyámoltalanul És olykor kezével a semmibe nyul És olykor tört lécen hintázni tanul.
És néha fülükbe jön egy csobbanás: És néha szemükbe csap egy loccsanás: a Csöndbe taszítja le társát a társ.
S mi zajból van e Csönd? Zubognak a habok. A Csöndnek kis hídján tolongnak a vakok.
Egy bús fűz hullatja ágak záporát. Széles hold kacagja, mint gúnyos barát szegény kis támolygó vakoknak farát.
1913
|
Ciechi sul ponte (Olasz)Sul fiume del Silenzio un paio d’assi di legno. Di che suono è questo silenzio? Ribolle croscia la schiuma.
I ciechi s’accalcano barcollando sul ponte, piccole ingobbite, ingenue figure nipponiche.
Dal loro corpo l’anima non vede mai fuori. Il muschio viscido aveva ricoperto le assi. Ne ringhiera ne griglia del ponte tutti piegati all’ingiù Sino al pavimento in cintola rimpiccioliti tutti laggiù con le mani tastano la via da fare vacui bulbi oculari guardano in giro le loro natiche invece puntano all’insù verso il cielo austero. Tutti vacillano barcollano indifesi E a volte afferrano il niente con le mani E a volte sul asse rotto imparano a dondolare.
E a volte giunge alle orecchie un tonfo: E a volte spruzza l’acqua nei loro occhi: compagno spinge il compagno giù nel Silenzio.
Di che suono è il Silenzio? Croscia la schiuma. Sul piccolo ponte del Silenzio s’accalcano i ciechi.
Un mesto salice sparge i suoi numerosi rami. La luna piena deride, come un amico salace, le natiche dei poveri ciechi barcollanti.
1913.
|
