Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Arany János: Szondi's Pagen (Szondi két apródja Német nyelven)

Arany János portréja

Vissza a fordító lapjára

Szondi két apródja (Magyar)

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
   Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
   Ali győzelem-ünnepet űlet.

"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
   Odaillőt egy huri nyakra!"

"Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
   És pengeti, pengeti, sírván."

...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
   Meg nem marad itt anyaszülte.

"Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér' zengeni többet:
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
   Odalenn vár mézizü sörbet. -"

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
   Egyenest oda fog folyamodni.

"Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma.
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
   Ali győzelem-ünnepe van ma!"

Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
   Töri Drégel sziklai várát.

"Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
   Idekinn hideg éj sziszeg aztán!"

A vár piacára ezüstöt, aranyt,
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
Harcos paripái nyihognak alant:
   Szügyeikben tőrt keze forgat.

"Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
Zászlós kopiával hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
   Zengjétek Alit ma helyette!"

Két dalnoka is volt, két árva fiú:
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
   Vele halni meg, ócska ruhába'!

"S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
   Fiaim, hozzá köt a hála!"

Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
   Kelevéze ragyog vala balján.

"Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,
Bár álgyúgolyótul megtört ina, térde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
   Ali majd haragunni fog érte."

Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
   Diadallal várta be végét.

"Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
   És börtöne kész Ali úrnak."

Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
   Ki miatt lőn ily kora veszte!

1856



Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Szondi's Pagen (Német)

Die Burg von Drégel in Wolken gehüllt,
der Kampftag versinkt in rötlichem Glanze,
vergoldend den Berg... welch freundliches Bild!
Und hoch auf dem Gipfel - bewimpelt die Lanze...

Zwei Jünglinge knieen neben dem Speer,
der gleich einem Marterpfahl aufragt dort oben.
Im Tale begehen Ali und sein Heer
ihr Siegesfest... hört, wie sie schreien und toben!

"Wo bleiben die Sänger? Herab mit euch zwei'n,
ihr sollt uns mit eurer Laute beglücken,
um Lieder gleich Perlenschnüren zu reih'n,
die würdig, den Hals einer Huri zu schmücken!"

"Dort flattert der Wimpel hoch über dem Grab
des Giauren-Fürsten... Als letzte der Seinen:
das singende Sängerpaar... kommt nicht herab...
Sie schlagen, sie schlagen die Laute und weinen."

... Da stieg nun der Priester Martin herauf,
Ali hat die Botschaft ihm mitgegeben:
"Held Szondi, gib deinen Widerstand auf!
Hier wird ja kein Irdischer überleben!..."

"Ihr Junker, kommt mit mir, eh es zu spät!
Ihr singt hier umsonst und nur für den Toten!
Dort unten erwartet euch süßer Scherbett,
und mancherlei Lustbarkeit wird euch geboten!"

"Geh, Martin -, sprach Szondi - und sag deinem Herrn:
Dem Pascha wird Szondi sich niemals ergeben!
Der Gnade Christi ergibt er sich gern,
in seine Hände nur legt er sein Leben!"

"So hört Junker: All das, was hervorbringt das Reich
des großen Sultans an Freuden harrt euer!
Die leckersten Früchte kredenze man
euch zu unseres Feldherrn Siegesfeier!" -

Umsonst!... Da ergrimmte der Heide und sprach:
"Kanonen und Mörser!"... Die Festung erbebte
im höllischen Hagel, das Mauerwerk brach,
erschlagen lag alles was da noch lebte.

"Ihr edlen Knaben, gleich wird, o seht,
die Sonne im purpurnen Kaftan versinken.
Kalt weht schon der Nachtwind! So kommt eh's zu spät,
eh der Mond aufgeht und die Sterne blinken!"

Da ließ Held Szondi, was wertvoll noch war,
im Hof auf dem Scheiterhaufen verbrennen,
erdolchte zum Schluß die Rosse sogar!
Wollt' keine Beute den Feinden gönnen!

"Und dann geschah es!... Held Szondi fiel!
Ali ließ ihn auf dem Hügel begraben.
Da ruht er... Erreicht hat Ali sein Ziel!
Besingt nun ihn! Mag am Ruhm er sich laben! ..."

Zwei Sänger hatte Held Szondi - er ließ
sie beide in samtne Gewänder kleiden.
Sie sollten mit ihm - sein Kummer war dies -
in schäbigem Wams nicht den Tod erleiden!

"Er wollte, daß ihr zu Ali solltet gehn,
und sagte: Dort werdet ihr nichts vermissen.
Kein Wind wird durch sein reiches Zelt wehn!
Dort ruht ihr, seid dankbar, auf weichen Kissen!"

Doch er wollte kämpfen!... Da stand er allein
wie eine Bastei auf zertrümmerter Schanze,
und mähte die Feinde in endlosen Reih'n,
in der Rechten das Schwert, in der Linken die Lanze.

"Er stritt wie Rustam! zurück wich er nie.
Ich hab es gesehn, wie er hinsank in Ehren!
Ich sah, wie die Kugel zerschmettert sein Knie...
Doch still! Ali darf nichts davon hören!"

Wie Geröll im Sturzbach bedeckten den Berg
die blutenden Leichen erschlagener Heiden!
Als Held triumphierend auf diesem Bollwerk
fiel Szondi, gewillt, den Tod zu erleiden!...

"Genug jetzt! Genug! Diesen Lobegesang
auf einen Giaur laßt niemanden hören!
Die Peitsche Alis, die Folterbank,
sie werden euch schnell Verschwiegenheit lehren!"

Herrgott, laß erblinden den Bösewicht,
und laß diesem Mörder verdorren die Hände!
Erbarme dich solch eines Elenden nicht,
der schuldig sich machte an Szondis Ende!...




minimap