Ady Endre: Egyedül a tengerrel

Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba.

Elment, nem látom többé már soha,

Elment, nem látom többé már soha.

Egy virágot a pamlagon hagyott,

Megölelem az ócska pamlagot,

Megölelem az ócska pamlagot.

Parfümje szálldos csókosan körül,

Lent zúg a tenger, a tenger örül,

Lent zúg a tenger, a tenger örül.

Egy Fárosz lángol messze valahol,

Jöjj, édesem, lent a tenger dalol,

Jöjj, édesem, lent a tenger dalol.

A daloló, vad tengert hallgatom

És álmodom az ócska pamlagon

És álmodom az ócska pamlagon.

Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,

Dalol a tenger és dalol a múlt,

Dalol a tenger és dalol a múlt.