Eörsi István: Le strade (Utak Olasz nyelven)

Mehetek erre arra
meg is állhatok itt
leülhetek a padra
nézhetek mozit
de nem szakadozhatok szét
a bőröm összetart -
ha folyóban fuldokolnék
csak egyfele vonzzon a part.

Elválva összeszaladnak
hogy szétágazzanak
a kérges tétova talpak
alatt az utak
ez a szép az a jó vagy a hasznos
ez: ölbe az: égbe temet
de bárhova mennék, magamhoz
jussak közelebb.

Hiába csábít a forrás
sziréndala százfelől
hisz minden út lemondás
az összes többiről

radar les - elindul az ösztön
az ész már másfele lép
de bárhova tartok, örökkön
dupla vagy semmi a tét.

Posso andar’ di qua di là
posso anche starmene qui
sedermi sulla panchina
o guardar’ un film
ma non posso stracciarmi,
la mia pelle mi racchiude –
se stessi affogandomi nel fiume
che la riva mi attragga in una direzione.

Le strade
sotto i piedi callosi e titubanti
separandosi s’incrociano
per dividersi di nuovo
questa è la bella, quella è buona è utile
questo: nel grembo, quello: nel ciel’ mi seppellisce
ma andassi io ovunque, che giunga
più vicino a me stesso.

Invano mi tenta la sorgente
canto delle sirene da ogni dove
tanto ogni strada è una rinuncia
una rinuncia a tutte le altre

agguato dei radar – l’istinto sprona
la mente si dirige altrove
ma ovunque io proceda, la posta
è sempre doppia o niente.