Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Sipos Tamás: Un’altra vita (Egy másik élet Olasz nyelven)

Sipos Tamás portréja

Egy másik élet (Magyar)

A gázra taposok. Eltűnik mögöttem
a már benzinkútként működő téesz.
Tótok már szokásaikban sem élnek itt.
A felhők mögül a visszapillantóban
egy tányér gulyásleves borul az ég
azúrkék abroszára és lassan elkezd
lefolyni a dombok mögött. Ilyenkor
az ember a bevett nyugtatóira sem
gondol, mert a gondok vadászkutyákként
csörtetnek végig az égbolton az űzött
vadak nyomában.
 
Körbeveszik prédáikat, vicsorognak is,
de bántani nem akarják őket. Az én
prédám most éppen az elviselhetetlen
előzékenységem, mely a századik
szívességből megjavított merevlemez
formájában imbolyog egy vasláncon
a vonóhoroghoz kötve. Furcsa ünnep
ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet
élem, amilyet éveken át terveztem.
 
Ahogy vége szakad az útnak, a gon-
dolataim is elszakadnak végül a vadaktól
és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem
még korai lenne, mielőtt a révbe érnék
és elfogyna alólam az ismerős talaj. 



FeltöltőSipos Tamás
KiadóSzIF Online
Az idézet forrásahttp://www.szifonline.hu/index.php?cikk_ID=766
Megjelenés ideje

Un’altra vita (Olasz)

Schiaccio il pedale del gas. Dietro di me scompare
l'ormai da distributore funzionante cooperativa.
I slovacchi non vivono più qui neppure nelle
loro usanze. Nel retrovisore, da dietro le nuvole,
un piatto di zuppa di gulasch si versa sulla
tovaglia azzurra del cielo e comincia a colare
giù dietro le nuvole. In questi casi l’uomo non
pensa neppure ai tranquillanti presi, perché le
preoccupazioni come cani di caccia galoppano
lungo la volta del cielo, dietro le orme della
selvaggina inseguita.
 
Circondano le loro prede, ringhiano pure,
ma non le vogliono far del male. La mia
preda ora è proprio la mia insopportabile
sollecitudine, che nella forma di disco rigido,
centesima volta aggiustato per far un favore,
ondeggia su una catena di ferro legata al
gancio del traino. E’ una strana festa questa.
Oggi son sei anni, che non vivo quella vita,
che avevo progettato.
 
Come s’interrompe la strada, si distaccano dalla
selvaggina anche i miei pensieri e finiscono
al vecchio cinodromo. A frenare sarebbe troppo
presto ancora, prima di giungere al porto e che 
si esaurisca sotto di me il terreno familiare.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap