Pinczési Judit: Oktobarska pesma (Októberi vers Szerb nyelven)

Szememből kiemeltem szemem, 
ezzel kezdődött 
bomlásom folyamata. 
Szelvényezett csupaszodásom 
szakaszosan történt.

Az első érfogók, csíptetők 
fájtak. 
Áztak a koponyán 
belüli tamponok.

Május harmadikán eltűnt a hasam. 
Mellemen feltűntek az első lábnyomok.

Bőrömön túl zúgott a Műterem: 
kampók, szegecsek, kőtagló, sörét.

Ezt már nyitott ámulatban 
néztem, 
érzékeim befogadták 
fogyatkozásom ütemét.

Jelmezeim ráncában forgó gyutacsok. 
Eleven zsineg fut parókáim felé.

A kígyó vetkőzési ideje időtlen.

Dicsérem barackmaggá válásom 
szüretét.

Oko sam iz vlastitog oka izdigla,
tok vlastitog raspada
time je počelo.
Moje slojevito ogolevanje
u etapama se odvijalo.
 
Prve hvataljke žila, štipaljke
su bolele.
Tamponi unutar
lobanje su se vlažili.
 
Trećeg maja trbuh mi je nestao.
Prve stope su se na grudima pojavile.
 
Preko moje kože Hirurška sala brujala:
kuke, ekseri, sekira, sačma.
 
To sam već u otvorenom snebivanju
gledala,
moji oseti prihvatili su
tempo mog opadanja.
 
U naborima mojih kostima su obrtne pripaljače.
Prema mojim vlasuljama živa uzica juri.
 
Vreme svlačenja zmije je beskonačan.
 
Berbu svog pretvaranja u košticu
hvalim.