ha tudod a versbe azt a tiszta gyönyörűséget
amit az elme napfénye sugároz vissza tükö-
reként a külvilágnak
azt a délelöttöt mikor magányosan hajózol
kikötésre várva mert tudod van hová és van
értelmes célállomás ami vár rád
azt a bolygást ami megnyugtat felemel ápol
miközben a lélek felgyűlt méreganyagai bő–
séggel eltávozhatnak
azt a látványvágyat ingerözönt ami segít to–
vábblökődni új látszögeket villantva útján az
örökkévalóságba
azt a mindennapi delíriumot ami nélkül nincs
alkotás csak alkotó és alkotmány csak tákoló
és tákolmány
azt a kézzelfoghatót ami megragadhatatlan
amit óvón véd a dolgok burka és mindig a
megszűrt fény mögött bujdos
vagy foglald versedbe a moccanatlan szélvi–
hart áradj szabad ámulatban émelyítő áram–
latokban csak ne gyürködd itt a szart
