Pintér Tibor: Il blu serale (Az esti kék Olasz nyelven)

Milyen összetevőket tudok
a folyamatosságból említeni?
Kezdjük a kizárásokkal.
 
Nem a délutáni, munka utáni, zsongató
bármeleg, az alkoholbevitel első
stációja Manhattanben. Kipróbáltam.
Nem, ez a kékórai kék.
 
Nem is Gottfried Benn egzisztenciális
sötétkék órájának pereme. Ismerem
és szeretem. Tág és kéksötét.
 
Méláztam régi mesterek kékjein, talán
ott Delftben, talán hasonlít az alap…
Aranyszín nem keverhető hozzá,
így János mester estikéi fénylenek.
 
Valami élő, neonszerű, veszélyes.
Benzinszagú levegő, sietés, nyugtalanság.
Fémesen imbolygó megvilágítás, hőlobbanás.
Tűzben körbeégő levékupac, bezárulás.

Che elementi posso menzionare
della continuità?
Cominciamo per esclusione.
 
Non è il calore pomeridiano, quel brusio caldo
dei bar del dopolavoro, la prima sosta per l’assunzione
alcoolica a Manhattan. L’avevo provato.
Non è questo il blu dell’ora blu.
 
Non è neppure il bordo blu scuro dell’orologio
esistenziale di Gottfried Benn. Lo conosco
e lo amo. E’ ampio ed è blu scuro.
 
Abbacavo sui blu dei antichi maestri, forse
là a Delft, forse la base gli somiglia…
Il colore d’oro non è frammischiabile,
le viole notturne del maestro János brillano così.
 
E’ qualcosa di vivente, tipo neon, pericoloso.
L’aria che sa di benzina, fretta, irrequietezza.
Una metallica illuminazione vacillante, vampa di calore.
Intorno ardente ammasso di foglie, chiusura.