Horozović, Ajnuša: Baba (Lutka Magyar nyelven)

dijete je odbacilo trup lutke
što sad bubri u truleži lišća
glavu nije imala
na njenom mjestu vidim dah djeteta
nadam se da će trulež upiti boju lutke
kotrlja se zemljana glava zavijena u svilu
kada otvaram ladicu iz svog stabla
lagano uzimam glavu i osjećam drhtanje svile
toplo pripijene uz moj orošeni dlan
kistom i bojom slikam svoju misao
na zemljanoj glavi
a na svili
slikarija je vazdušastih obraza
svoju misao spajam s trupom lutke
u čiju sam prazninu prethodno skrila ključ
ključem od mahovine odgonetnut ću dah tišine
očekivala sam da ću ponovno vidjeti lutku
kupam je u vodi i dobro se poznajemo
razastirem čaršaf po krevetu
prepoznavajući cio svoj život

eldobta a gyerek a baba testét
most nyirkos levelek közt erjed
feje nem volt
helyén a gyerek leheletét látom
remélem a nyirok beissza a baba színét
görög a selyembe burkolt földfej
mikor fatörzsemben kinyitom a ládikót és
a fejet gyengéden megölelem érzem a nedves
tenyeremhez simult selyem reszketését
gondolataimat ecsettel és színekkel festem
a földfejre
a selymen meg
légarcú a festmény
gondolataimat azzal a babatesttel kötöm össze
amelyikbe előbb a kulcsot rejtettem
a mohakulccsal a csend leheletét fejtem meg
azt hittem a babát újra látom
vízben fürdetem jól ismerjük egymást
az ágyon szétterített lepedőn
egész életemet ismerem fel