Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Voltaire (François Marie Arouet): Génonville emlékezete (Aux mânes de M. Génonville Magyar nyelven)

Voltaire (François Marie Arouet) portréja

Aux mânes de M. Génonville (Francia)

Toi que le ciel jaloux ravit dans son printemps;
Toi de qui je conserve un souvenir fidèle,
           Vainqueur de la mort et du temps;
           Toi dont la perte, après dix ans,
           M'est encore affreuse et nouvelle;
Si tout n'est pas détruit, si, sur les sombres bords,
Ce souffle si caché, cette faible étincelle,
Cet esprit, le moteur et l'esclave du corps,
Ce je ne sais quel sens qu'on nomme âme immortelle,
Reste inconnu de nous, et vivant chez les morts;
S'il est vrai que tu sois, et si tu peux m'entendre,
O mon cher Génonville, avec plaisir reçoi
Ces vers et ces soupirs que je donne à ta cendre,
Monument d'un amour immortel comme toi...
De ton aimable esprit nous célébrons les charmes;
Nous chantons quelquefois et tes vers et les miens;
Ton nom se mêle encore à tous nos entretiens;
Nous lisons tes écrits, nous les baignons de larmes.
Loin de nous à jamais ces mortels endurcis,
Indignes du beau nom, du nem sacré d'amis,
Ou toujours remplis d'eux, ou toujours hors d'eux-même,
Au monde, à l'inconstance ardents à se livrer,
Malheureux, dont le coeur ne sait pas comme on aime,
Et qui n'ont point connu la douceur de pleurer!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://vmek.niif.hu/02400/02476/02476.htm#9

Génonville emlékezete (Magyar)

Te, kit visszaperelt az égi kikelet
s kit emlékezetem őriz örökre, híven:
           legyőzöl időt, végzetet,
           halálhíred egy évtized
           múltán is átnyilall a szíven.
Ha van, mi ép maradt, kietlen, éji, zord
parton sóhaj ha kél vagy szikra gyúl szelíden,
s ha szellemed, amely a tested rabja volt,
immáron idvezült lélek sokak szerint (nem
tárul fel már nekünk, az érti csak, ki holt);
ha bárhol bárhogyan bolyongsz s elér a szó ott,
Génoville, jóbarát, úgy kérlek, hogy fogadd
a verset és a jajt, amit sírodra szórok -
szeretet gyöngye mind és örök, mint te vagy...

Varázsos szellemed kellemét emlegetjük,
idézzük szüntelen megannyi versedet,
naponta többször is kimondjuk a neved,
olvassuk műved és rá könnyeink
et ejtjük.
Halandók közönye minket nem jellemez -
hozzánk s nevedhez is méltatlan lenne ez.
Kik csak magukra vagy ezer felé figyelnek:
mind állhatatlanok - de övék a világ,
pedig szánalmasak, akik sosem szerettek
s nem ismerték sosem a sírás vígaszát.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://vmek.niif.hu/02400/02476/02476.htm#9

minimap