Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Stratford, Madeleine: A grillen (Sur le gril Magyar nyelven)

Stratford, Madeleine portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Sur le gril (Francia)

Étendue sur le grill.
Pieds et poings liés.
Pomme en bouche comme un porc.
On allume.
Les premières flammes s’élèvent,
me lèchent les cheveux,
puis s’étouffent.
On souffle sur les bûches,
jette de l’huile sur le feu.
                                        Je brûle.

Des cendres
de paupières
s’envolent.
                                        Je vois tout.

Un parfum de fumée
dans la gorge.
Ma mâchoire craque.
Pas d’eau pour boire
ni pour un bain.

Des ombres
affamées rôdent.
                                       Je tremble.
Ils ont humé ma chair,
cherchent ma carcasse.
Ils vont me dépecer,
me manger pour dîner.
On m’offre en sacrifice à la postérité.

Leurs dents
s’enfoncent dans mes cuisses.
Bouchées saignantes
de quadriceps.
                                      Je les entends
mastiquer, m’avaler.
                                      Je ne sens rien
                                      mais je vois tout.
Ils me croient morte.
Aux innocents la bouche pleine.

L’un m’arrache la langue,
un autre me croque une oreille,
un troisième plonge la main
dans ma poitrine.
                                      Mon cœur.
Battait-il encore
quand on l’a arraché?
Une petite main avide
aux ongles sanguinolents
se tend vers mon visage.
Je ne vois plus rien.
On a mangé mes yeux.
                                     Je ne vois rien
                                     mais je sais tout.
Mon sang sèchera au soleil.
Mes os iront aux chiens.
Et ma poussière, à la poussière.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://attlc-ltac.org

A grillen (Magyar)

Fekszem a tepsiben
Összekötözve.
Egy citrommal a számban.
Alámgyújtanak.
Fölcsapnak az első lángok,
hajamat nyaldossák,
s kihúnynak.
Felszítják a tüzet,
olajat öntenek rá.
                             Égek.
 
Hamva
szemhéjnak
elszáll.
                             Mindent látok.
 
Füstnek az illata
torkomban.
Állkapcsom reccsen.
Nincs inni víz
fürdeni sincs.
 
Éhes
árnyak jönnek.
                            Reszketek.
Húsomat szagolták,
vázam keresik.
Majd szétdarabolnak,
vacsorájuk leszek.
Áldozatul hoznak majd az utókornak.
 
Foguk
a combjaimba váj.
Vérfalatok
combizomfalatok.
                         Hallom őket
rágni, engem nyelni.
                         Nem érzek, nem
                         de látok én.
 
Azt hiszik, meghaltam.
Ártatlannak teli a szája.
 
Nyelvem tépi egyik,
másik fél fülemet eszi,
egy harmadik a mellemben
kotorászgat.
                         A szív.
Vajon vert-e még
amikor kitépték?
Egy összevérzett körmű
és mohó kicsi pracli
nyúl az arcom felé.
Most már nem látok.
Szemeim megették.
                       Már nem látok
                       de mindent tudok én.
Vérem felszárítja a nap.
Csontom ebeké lesz.
Földi poraim pedig a földi poré.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaI. E.

minimap