Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Apollinaire, Guillaume: A láthatár dala Champagne-ban (Chant de l'horizon en Champagne Magyar nyelven)

Apollinaire, Guillaume portréja

Chant de l'horizon en Champagne (Francia)

Voici le tétin rose de l'euphorbe verruquée

Voici le nez des soldats invisibles

Moi l'horizon invisible je chante

Que les civils et les femmes écoutent ces chansons

Et voici d'abord la cantilène du brancardier blessé

 

Le sol est blanc la nuit l'azure

Saigne la crucifixion

Tandis que saigne la blessure

Du soldat de Promission

 

Un chien jappait l'obus miaule

La lueur muette a jailli

À savoir si la guerre est drôle

Les masques n'ont pas tressailli

 

Mais quel fou rire sous le masque

Blancheur éternelle d'ici

Où la colombe porte un casque

Et l'acier s'envole aussi

 

Je suis seul sur le champ de bataille

Je suis la tranchée blanche le bois vert et roux

L'obus miaule

Je te tuerai

Animez-vous fantassins à passepoil jaune

Grands artilleurs roux comme des taupes

Bleu-de-roi comme les golfes méditerranéens

Veloutés de toutes les nuances du velours

Ou mauves encore ou bleu-horizon comme les autres

Ou déteints

Venez le pot en tête

Debout fusée éclairante

Danse grenadier en agitant tes pommes de pin

Alidades des triangles de visée pointez-vous sur les lueurs

Creusez des trous enfants de 20 ans creusez des trous

Sculptez les profondeurs

Envolez-vous essaims des avions blonds ainsi que les avettes

Moi l'horizon je fais la roue comme un grand Paon

Écoutez renaître les oracles qui avaient cessé

Le grand Pan est ressuscité

Champagne viril qui émoustille la Champagne

Hommes faits jeunes gens

Caméléon des autos-canons

Et vous classe 16

Craquements des arrivées ou bien floraison blanche dans les cieux

J'était content pourtant ça brûlait la paupière

Les officiers captifs voulaient cacher leurs noms

Œil du Breton blessé couché sur la civière

Et qui criait aux morts aux sapins aux canons

Priez pour moi Bon Dieu je suis le pauvre Pierre

 

Boyaux et rumeur du canon

Sur cette mer aux blanches vagues

Fou stoïque comme Zénon

Pilote du cœur tu zigzagues

 

Petites forêts de sapins

La nichée attend la becquée

Pointe-t-il des nez de lapins

Comme l'euphorbe verruquée

 

Ainsi que l'euphorbe d'ici

Le soleil à peine boutonne

Je l'adore comme un Parsi

Ce tout petit soleil d'automne

 

Un fantassin presque un enfant

Bleu comme le jour qui s'écoule

Beau comme mon cœur triomphant

Disait en mettant sa cagoule

 

Tandis que nous n'y sommes pas

Que de filles deviennent belles

Voici l'hiver et pas à pas

Leur beauté s'éloignera d'elles

 

Ô Lueurs soudaines des tirs

Cette beauté que j'imagine

Faute d'avoir des souvenirs

Tire de vous son origine

 

Car elle n'est rien que l'ardeur

De la bataille violente

Et de la terrible lueur

Il s'est fait une muse ardente

 

Il regarde longtemps l'horizon

Couteaux tonneaux d'eaux

Des lanternes allumées se sont croisées

Moi l'horizon je combattrai pour la victoire

 

Je suis l'invisible qui ne peut disparaître

Je suis comme l'onde

Allons ouvrez les écluses que je me précipite et renverse tout



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.toutelapoesie.com/index.php?showtopic=3746

A láthatár dala Champagne-ban (Magyar)

Íme a csomós kutyatej rózsás mellbimbója

Íme a láthatatlan katonák orra

Én dalolok a láthatatlan láthatár

Hogy civilek és nők hallják e dalokat

Íme legelőször a sebesült szanitéc kantilénája

 

        Fehér föld azúr éjszakába

        A kereszt vére hull bele

        Itt az Igéret katonája

        És közben vérzik a sebe

 

        Kutya csaholt nyávog a gránát

        A néma csillám felszökik

        A háború merő vidámság

        Meg sem rezdülnek maszkjaik

 

        Maszk mögött vigyor láthatatlan

        Örök fehérség itt körül

        Hol a galambon is sisak van

        És az acél is elröpül

 

Egyedül vagyok e csatatéren

Én vagyok a fehér lövészárok a zöld és vörös erdőn

Gránát miákol

Most megöllek

Rajta ti sárgazsinóros bakák

Nagydarab tüzérek vörösök mint a Polytechnikum gólyái

Királykékek mint a Földközi Tenger öblei

Bársonyosak a bársonyok minden árnyalatával

Vagy mályvaszínűek is vagy horizontkékek akár a többi

Vagy színehagyottak

Jöjjetek fazékkal a fejeteken

Föl világító rakéta

Táncolj gránátos dobáld a fenyőtobozaidat

Háromszögű irányzók irányítsátok be magatokat a villanásokba

Ássatok gödröket 20 éves gyerekek ássatok gödröket

         Mintázzátok a mélységeket

Repüljetek föl szőke repülők rajai akárcsak a méhecskék

Én a láthatár szétterjesztem szárnyamat mint egy nagy páva

Halljátok újjászületnek a megszűnt jósigék

       A nagy Pán feltámadott

Férfias pezsgő mely feltüzeli Champagne-t

Kész férfiak fiatalemberek

Gépkocsi-ágyúk kaméleonja

És ti a 16-os korosztály

A megérkezők recsegése vagy inkább fehér virágzás az egekben

Örültem de azért ez megpörkölte a szempillámat

Az elfogott tisztek el akarták titkolni nevüket

Annak a sebesült bretonnak a szeme aki ott feküdt a hordágyon

Mikor odakiáltott a halottaknak a fenyőknek az ágyúknak

Könyörögj érettem Úristen én vagyok a szegény Pierre

 

                            Lövészárok fut ágyúszó

                            E fehérlő tengert bejárja

                            Stoikus bolond mint Zénó

                            Cikcakkba szállsz szív pilótája

 

                            Kis fenyőerdőben a fák

                            Betevőt vár egy fészekalja

                            A fölmeredő nyúlpofák

                            Csomós kutyatej összebújva

 

                            Mint itt a kutyatej alig

                            Bimbóz a nap nehéz kivárni

                            Az őszi napot e kicsit

                            Imádom mint valami párszi

 

                            Egy szinte még gyerek baka

                            Mint e múló nap csupa kékbe

                            S szép mint szívem diadala

                            Szól gázmaszkját magára téve

 

                            Míg nem vagyunk odahaza

                            Mennyi lányból gyönyörű nő lett

                            Már jön a tél és lassan a

                            Szépségük majd elhagyja őket

 

                            Ó lővonalak gyors tüzek

                            Amit elképzelek a szépség

                            Mert emlékeim nincsenek

                            Nektek köszöni születését

 

                            Mert nem más ő a hő mely ég

                            És élteti a vad csatákat

                            A szörnyű fényekből eképp

                            Teremt tüzes múzsát magának

 

Nézi hosszan a láthatárt

Kések vizekkel teli hordók

Égő lámpák villantak össze

Én a láthatár harcolok majd a győzelemért

 

A láthatatlan vagyok mely nem tűnhetik el

Vagyok mint a hullám

Gyerünk nyissátok meg a zsilipeket hogy nekirohanjak és mindent elborítsak



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/00300/00310/html

minimap