Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Baudelaire, Charles: Don Juan a pokolban (Don Juan aux enfers Magyar nyelven)

Baudelaire, Charles portréja

Don Juan aux enfers (Francia)

Quand Don Juan descendit vers l'onde souterraine
Et lorsqu'il eut donné son obole à Charon,
Un sombre mendiant, l'oeil fier comme Antisthène,
D'un bras vengeur et fort saisit chaque aviron.

Montrant leurs seins pendants et leurs robes ouvertes,
Des femmes se tordaient sous le noir firmament,
Et, comme un grand troupeau de victimes offertes,
Derrière lui traînaient un long mugissement.

Sganarelle en riant lui réclamait ses gages,
Tandis que Don Luis avec un doigt tremblant
Montrait à tous les morts errant sur les rivages
Le fils audacieux qui railla son front blanc.

Frissonnant sous son deuil, la chaste et maigre Elvire,
Près de l'époux perfide et qui fut son amant,
Semblait lui réclamer un suprême sourire
Où brillât la douceur de son premier serment.

Tout droit dans son armure, un grand homme de pierre
Se tenait à la barre et coupait le flot noir;
Mais le calme héros, courbé sur sa rapière,
Regardait le sillage et ne daignait rien voir.



Az idézet forrásahttp://nyontime.blogspot.com/search?q=baudelaire

Don Juan a pokolban (Magyar)

Alighogy don Juan Hádészbe szállt a rémes
vízre s Cháronnak ott már obulust adott,
egy koldús, zordszemű s kevély, mint Antisthénes,
két kézre evezőt vak dühhel ragadott.

Csüggő keblekkel és szétnyíló köntösökben
vonagló nőcsapat kelt a vak ég alatt:
nagy, áldozati nyáj, tolonganak egyre többen,
s jajuk, mint bús uszály, a csónakkal haladt.

Röhögve Sganarelle bérért nyújtotta karját,
míg don Luis a mély parton bolyongni húnyt
lelkeknek reszkető ujjal mutatta sarját,
fiát, ki dölyfösen szórt ősz fejére gúnyt.

A szűzi és sovány Elvira, fázva, gyászban,
férjét, a hűtlent s a drágát, nézte még:
búcsú-mosolyra várt, hol még a régi lázban
szavalt első szavak szelíd visszfénye ég.

Egy roppant kőszobor, vad fegyverek vitéze,
a kormányt nyomta le s oszolt az éjszín ár;
ám hűs gőggel a hős, kardjára dőlve, nézte
a felszántott vizet, - mást meg se látva már.



Az idézet forrásahttp://hu.wikisource.org/wiki/Don_Juan_a_pokolban

minimap