Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Baudelaire, Charles: Spleen (Spleen Cseh nyelven)

Baudelaire, Charles portréja

Spleen (Francia)

J'ai plus de souvenirs que si j'avais mille ans.

 

Un gros meuble à tiroirs encombré de bilans,

De vers, de billets doux, de procès, de romances,

Avec de lourds cheveux roulés dans des quittances,

Cache moins de secrets que mon triste cerveau.

C'est une pyramide, un immense caveau,

Qui contient plus de morts que la fosse commune.

- Je suis un cimetière abhorré de la lune,

Où comme des remords se traînent de longs vers

Qui s'acharnent toujours sur mes morts les plus chers.

Je suis un vieux boudoir plein de roses fanées,

Où gît tout un fouillis de modes surannées,

Où les pastels plaintifs et les pâles Boucher,

Seuls, respirent l'odeur d'un flacon débouché.

 

Rien n'égale en longueur les boiteuses journées,

Quand sous les lourds flocons des neigeuses années

L'ennui, fruit de la morne incuriosité,

Prend les proportions de l'immortalité.

- Désormais tu n'es plus, ô matière vivante !

Qu'un granit entouré d'une vague épouvante,

Assoupi dans le fond d'un Saharah brumeux ;

Un vieux sphinx ignoré du monde insoucieux,

Oublié sur la carte, et dont l'humeur farouche

Ne chante qu'aux rayons du soleil qui se couche.



Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

Spleen (Cseh)

Mám více vzpomínek, než kdybych žil sto let.

Stůl plný bilancí a nedopsaných vět,
kde leží dopisy jak zavržení psanci,
a kde jsou kadeře, stočené do kvitancí,
má méně tajemství než já v své paměti.
Můj mozek je jak sklep, jak krypta v podsvětí,
co mrtvých pohřbil jsem již do jejího lůna.
- Jsem hřbitov, kterého se děsí už i luna,
kde červi, vlekouce se jako mstitelé,
se vrhli cynicky na moje přátele.
Jsem starý budoár, v němž hnije plno růží
a velmi starých mód a tisků v drahé kůži,
kde smutné pastely a malby Bouchera
jak flakón pronikly tmu mého večera.

Dny kráčí belhavě, mám hrůzu z jejich kroků,
když pod závějemi a pod vločkami roků
se Nuda rozrůstá do strašných rozměrů
a plodí zoufalství a plodí nevěru.
- Ó hmoto, zahyneš a ztratíš svoji vůli,
ty hmoto, děsící se pyramidy z žuly,
jež dřímá v hlubinách a v písku Sahary!
Sfinx také zapadla, jen její prastarý
hlas někdy vzbudí se a temně rozezvoní,
když slunce přejde poušť a k západu se kloní.



Az idézet forrásahttp://www.baudelaire.cz

minimap