Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Chénier, André: A fogoly lány (La jeune captive Magyar nyelven)

Chénier, André portréja
Vas István portréja

Vissza a fordító lapjára

La jeune captive (Francia)

  "L'épi naissant mûrit, de la faux respecté;

Sans crainte du pressoir, le pampre tout l'été

    Boit les doux présents de l'aurore;

Et moi, comme lui belle, et jeune comme lui,

Quoi que l'heure présente ait de trouble et d'ennui,

    Je ne veux point mourir encore.

 

Qu'un stoïque aux yeux secs vole embrasser la mort,

Moi je pleure et j'espère; au noir souffle du nord

    Je plie et relève ma tête.

S'il est des jours amers, il en est de si doux!

Hélas! quel miel jamais n'a laissé de dégoûts?

    Quelle mer n'a point de tempête?

 

L'illusion féconde habite dans mon sein.

D'une prison sur moi les murs pèsent en vain,

    J'ai les ailes de l'espérance.

Échappée aux réseaux de l'oiseleur cruel,

Plus vive, plus heureuse, aux campagnes du ciel

    Philomèle chante et s'élance.

 

Est-ce à moi de mourir? Tranquille je m'endors,

Et tranquille je veille, et ma veille aux remords

    Ni mon sommeil ne sont en proie.

Ma bienvenue au jour me rit dans tous les yeux;

Sur des fronts abattus, mon aspect dans ces lieux

    Ranime presque de la joie.

 

Mon beau voyage encore est si loin de sa fin!

Je pars, et des ormeaux qui bordent le chemin

    J'ai passé les premiers à peine.

Au banquet de la vie à peine commencé,

Un instant seulement mes lèvres ont pressé

    La coupe en mes mains encor pleine.

 

Je ne suis qu'au printemps, je veux voir le moisson;

Et comme le soleil, de saison en saison,

    Je veux achever mon année.

Brillante sur ma tige et l'honneur du jardin,

Je n'ai vu luire encor que les feux du matin.

    Je veux achever ma journée.

 

O Mort! tu peux attendre; éloigne, éloigne-toi;

Va consoler les coeurs que la honte, l'effroi,

    Le pâle désespoir dévore.

Pour moi Palès encore a des asiles verts,

Les amours des baisers, les Muses des concerts

    Je ne veux point mourir encore."

 

Ainsi, triste et captif, ma lyre toutefois

S'éveillait, écoutant ces plaintes, cette voix,

    Ces voeux d'une jeune captive;

Et secouant le faix de mes jours languissants,

Aux douces lois des vers je pliais les accents

    De sa bouche aimable et naïve.

 

Ces chants, de ma prison témoins harmonieux,

Feront à quelque amant des loisirs studieux

    Chercher quelle fut cette belle:

La grâce décorait son front et ses discours,

Et, comme elle, craindront de voir finir leurs jours

    Ceux qui les passeront près d'elle.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://vmek.niif.hu/02400/02476/02476.htm

A fogoly lány (Magyar)

"Most zsendülő kalászt kasza le nem kaszál,

és nem fél a borág, míg táplálja a nyár

s a hajnali szép adományok.

Szép vagyok, ifjú még, mint a kalász s a borág,

és bár most csupa gond és bánat a világ,

csak élni, csak élni kivánok.

 

Ölelje a halált a szikkadt bölcselő!

Meghajlik a fejem, ha észak szele jő,

és sírok és megint remélek.

Ha egy nap keserű, jön édesebb hamar.

Nincs-e a tengerek vizén is vad vihar

s utóíze olykor a szélnek?

 

Még nem vesztette el ábrándjait szívem,

el nem nyom börtönöm sötétlő fala sem -

az ifjú remény röpít engem!

Szökve a madarász törvesszei közül

Philoméla vígan az ég felé röpül,

hogy kék mezein dala zengjen.

 

Már énrajtam a sor? Nyugodtan ébredek

s nyugodtan alszom el, nem gondtól mérgezett

az ébrenlétem, sem az álmom.

Ha reggel fölkelek, minden szem rám ragyog,

s levert arcokra még, ha itt velük vagyok,

az örömet visszavarázsolom.

 

Oly messze, messze még végétől szép utam,

a hosszú szilfasor, mely szemben elsuhan,

még alig kezdődött a parton.

E teli serleget az életlakomán

nem érintette még, csak egy percre a szám,

s még kezemben óhajtva tartom.

 

Ez csak a kikelet - hadd fejezzem be még

Az évszakok szerint az év nagy ütemét,

az aratást látni szeretném.

Csillogva száramon a szép kert díszeként

nem láttam égni még, csak a hajnali fényt -

hadd várjak, míg eljön az estém!

 

Maradj, halál, maradj! Vigasztalj szíveket,

melyekben szégyen ül és halvány rémület,

s nem kell a hervadást kivárnod.

Lombos lugast nekem még Pales tartogat,

a Múzsák szép zenét és Ámor csókokat -

csak élni, még élni kivánok!"

 

Hallgattam napra nap sóhajtó hangjait,

így ébresztgette már rab lantom húrjait

egy fogoly nő bús epedése.

A lassú és nehéz napokból dal fakadt,

az édes, fiatal és naiv szavakat

hajlítva vers ütemére.

 

Így született a dal, fogságom társa ez,

s még eljön az idő, hogy nem egy ifjú lesz

kiváncsi e szép lány nevére:

szépségétől ragyogott beszéde és feje,

s ki közelében élt, mind együtt félt vele,

hogy a másnapot is megérje.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://jazsoli5.freeblog.hu

minimap