Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Cocteau, Jean: Öklözés (Batterie Magyar nyelven)

Cocteau, Jean portréja

Batterie (Francia)

Soleil, je t'adore comme les sauvages,

à plat ventre sur le rivage

 

Soleil, tu vernis tes chromos,

tes paniers de fruits, tes animaux.

 

Fais-moi le corps tanné, salé ;

fais ma grande douleur s'en aller.

 

Le nègre, dont brillent les dents,

est noir dehors, rose dedans.

 

Moi je suis noir dedans et rose

dehors, fais la métamorphose.

 

Change-moi d'odeur, de couleur,

comme tu as changé Hyacinthe en fleur.

 

Fais braire la cigale en haut du pin,

fais-moi sentir le four à pain.

 

L'arbre à midi rempli de nuit

la répand le soir à côté de lui.

 

Fais-moi répandre mes mauvais rêves,

soleil, boa d'Adam et d'Eve.

 

Fais-moi un peu m'habituer,

à ce qe mon pauvre ami Jean soit tué.

 

Loterie, étage tes lots

de vases, de boules, de couteaux.

 

Tu déballes ta pacotille

sur les fauves, sur les Antilles.

 

Chez nous, sors ce que tu as de mieux,

pour ne pas abîmer nos yeux.

 

Baraque de la Goulue, manège

en velours, en miroirs, en arpèges.

 

Arrache mon mal, tire fort,

charlatan au carrosse d'or.

 

Ce que j'ai chaud ! C'est qu'il est midi.

Je ne sais plus bien ce que je dis.

 

Je n'ai plus mon ombre autour de moi

soleil ! ménagerie des mois.

 

Soleil, Buffalo Bill, Barnum,

tu grises mieux que l'opium.

 

Tu es un clown, un toréador,

tu as des chaînes de montre en or.

 

Tu es un nègre bleu qui boxe

les équateurs, les équinoxes.

 

Soleil, je supporte tes coups ;

tes gros coups de poing sur mon cou.

 

C'est encore toi que je préfère,

soleil, délicieux enfer.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://wheatoncollege.edu

Öklözés (Magyar)

Imádlak, nap, mint a vadak,

hasonfekve a parton, az ég alatt.

 

Szín-nyomataidat lakkozod:

gyümölcs-kosarat, állatot.

 

Égesd le, sózd meg testemet:

add, hogy kínjaim szűnjenek.

 

A néger – villan a fény fogain –

kivül fekete, belül rózsaszín.

 

Én kívül vagyok rózsaszín s feketedem

belül – add, hogy fordítva legyen.

 

Adj nekem új szagot, új színt most,

miként virággá tetted Hüakinthoszt.

 

Ordítson fa tetején a tücsök,

s érezzem: kemencében csücsülök.

 

Délben sötétet szív be a fa,

s kiadja magából éjszaka.

 

Légy rossz álmaim oszlatója,

nap, Ádám és Éva kigyója.

 

Hadd szokjam egy kicsit meg én,

hogy Jean barátom meghalt, a szegény.

 

Lottó, nagy nyereményeid:

golyót, kést, gyöngyöt halmozz fel itt.

 

Hajórakomány ócskaságaidat

az Antillákon várják a vadak.

 

Nálunk csak hagyd a legjavát,

nehogy szemünket mélybe rántsd.

 

Falánkság Háza, körhinta, csupa

bársony, tükör, harmonika.

 

Tépd ki kínjaim egymásután,

aranyhintójú sarlatán.

 

Milyen forróság! közbe dél lett.

Már azt se tudom, mit beszélek.

 

Testemnek már nincs árnya se,

nap! hónapok állatsereglete.

 

Nap, Barnum-cirkusz, Buffalo Bill,

te ópiumnál gyógyitóbb ír.

 

Bohóc vagy és toreador,

aranylánccal hivalkodol.

 

Kék néger vagy, ki kiütöd

a délkört és egyenlitőt.

 

Nap, megadóan állom itt

záporozó knock-outjaid.

 

Mégis téged választalak,

gyönyörűségek pokla, nap.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap