Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Corbière, Tristan: Sírfelirat (Épitaphe Magyar nyelven)

Corbière, Tristan portréja

Épitaphe (Francia)

Sauf les amoureux commençons ou finis qui veulent commencer par la fin il y a tant de choses qui finissent par le commencement que le commencement commence à finir par être la fin la fin en sera que les amoureux et autres finiront par commencer à recommencer par ce commencement qui aura fini par n’être que la fin retournée ce qui commencera par être égal à l’éternité qui n’a ni fin ni commencement et finira par être aussi finalement égal à la rotation de la terre où l’on aura fini par ne distinguer plus où commence la fin d’où finit le commencement ce qui est toute fin de tout commencement égale à tout commencement de toute fin ce qui est le commencement final de l’infini défini par l’indéfini—Égale une épitaphe égaleune préface et réciproquement
(Sagesse des nations)

Il se tua d’ardeur, ou mourut de paresse.
S’il vit, c’est par oubli ; voici ce qu’il se laisse :

- Son seul regret fut de n’être pas sa maîtresse. -

Il ne naquit par aucun bout,
Fut toujours poussé vent-de-bout,
Et fut un arlequin-ragoût,
Mélange adultère de tout.

Du je-ne-sais-quoi. — Mais ne sachant où ;
De l’or, — mais avec pas le sou ;
Des nerfs, — sans nerf. Vigueur sans force ;
De l’élan, — avec une entorse ;
De l’âme, — et pas de violon ;
De l’amour, — mais pire étalon.
— Trop de noms pour avoir un nom. —

Coureur d’idéal, — sans idée ;
Rime riche, — et jamais rimée ;
Sans avoir été, — revenu ;
Se retrouvant partout perdu.

Poète, en dépit de ses vers ;
Artiste sans art, — à l’envers,
Philosophe, — à tort à travers.

Un drôle sérieux, — pas drôle.
Acteur, il ne sut pas son rôle ;
Peintre : il jouait de la musette ;
Et musicien : de la palette.

Une tête ! — mais pas de tête ;
Trop fou pour savoir être bête ;
Prenant pour un trait le mot très.
— Ses vers faux furent ses seuls vrais.

Oiseau rare — et de pacotille ;
Très mâle … et quelquefois très fille ;
Capable de tout, — bon à rien ;
Gâchant bien le mal, mal le bien.
Prodigue comme était l’enfant
Du Testament, — sans testament.
Brave, et souvent, par peur du plat,
Mettant ses deux pieds dans le plat.

Coloriste enragé, — mais blême ;
Incompris… — surtout de lui-même ;
Il pleura, chanta juste faux ;
— Et fut un défaut sans défauts.

Ne fut quelqu’un, ni quelque chose
Son naturel était la pose.

Pas poseur, — posant pour l’unique ;
Trop naïf, étant trop cynique ;
Ne croyant à rien, croyant tout.
— Son goût était dans le dégoût.

Trop crû, — parce qu’il fut trop cuit,
Ressemblant à rien moins qu’à lui,
Il s’amusa de son ennui,
Jusqu’à s’en réveiller la nuit.
Flâneur au large, — à la dérive,
Épave qui jamais n’arrive….

Trop Soi pour se pouvoir souffrir,
L’esprit à sec et la tête ivre,
Fini, mais ne sachant finir,
Il mourut en s’attendant vivre
Et vécut, s’attendant mourir.

Ci-gît, — cœur sans cœur, mal planté,
Trop réussi — comme raté.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.unjourunpoeme.fr

Sírfelirat (Magyar)

A szerelmüket kezdendő avagy végezendő szerelmeseken felül oly nagyszámú dolgok végzik a kezdeteknél, hogy végezetül a kezdet kezd végzetté válni, a vége pediglen az lesz, hogy a szerelmesek és egyéb személyek azon kezdeten kezdik újrakezdeni, mely így végezetül nem lészen egyéb, mint visszájára fordult végezet, ez pediglen az örökkévalósággal kezdend felérni, hiszen emennek sem kezdete sem végezete, végezetül pedig a föld keringésével egyenlőleg végzi pályáját, míg csak végképpen nem tudjuk már elválasztani, hol kezdődik a végezet, s végződik a kezdet mely minden kezdeteknek végsődleges végezete amennyiben minden végezeteknek kezdetben való kezdete is, s így a meghatározhatatlan által behatárolt határtalannak végső kezdete. – Avagy sírfelirat avagy előszó és viszont.
(Népi bölcsesség)

Bátran öngyilkos lett? Megölte lustasága?
Feledékenységből élt, ez maradt utána:

– Hogy nem volt a saját szeretője, de bánta! –

Semmivégre megszületék,
Hátszelektől lökdösteték,
Lett holmi ételmaradék,
Lett zagyva és híg keverék.

Volt „nemtommije” – s, meglehet,
Aranyere – apró helyett.
Ideg – beteg. Erő – rogyásig.
Lendülete – ínszakadásig.
Volt lelke – s hegedűje nem,
Szerelme is – eszköztelen.
– Száz neve, hogy egy se legyen –

Ideált hajszolt – ám idétlen,
Volt ríme száz – s ő rímre tétlen,
Ott sem volt, honnan megkerült,
És elveszett volt mindenütt.

Költő volt – verse förtelem,
Művész – de művészettelen,
Filozófus – ha kell, ha nem.

Sosem vicces – de nevetséges,
Színész – nem tudta szerepét se,
Festő, de gyengén muzsikálván,
Zenész – hegedült a palettán.

Szép kis fej! – és mégis fejetlen,
Túl őrült, hogy hülye lehessen,
Hitte: sokkol, ha mondja: sok,
– Igaz versei hamisok.

Ritka madár – színes üveggyöngy,
Nagy kan... – s néha sírós öreg hölgy,
Mindenre képes – mire jó?
Jóra rossz – rosszra se való.
Bibliai csodagyerek,
De Bibliája elveszett.
Vakmerő, de ízetlenül
– Lábujja levesbe merül.

Vad kolorista – bár erőtlen,
Senki – maga sem – érti őt, nem,
Sírt, énekelt, szép hamisan,
– Hiányos volt hiánytalan.

Nem volt „bárki” és nem volt bármi,
A jelleme pózokból állt ki.

A Szoborhoz pózolva dúltan,
Cinikus volt – és így gyanútlan.
Bármit elhitt, miben se hitt
– Csömör volt a gyönyöre itt.

Túl nyers volt – túl keményre főtt,
Saját magára sem ütött,
Unalma mulattatta őt,
Álmában is felröhögött.
Járt nyílt vizen – folyásirányban,
Soha meg nem érkező bárka...

Túl önmaga ölni magát
Részeg a fő, szomjas a szellem,
Vége, s végszóra nem talált,
Meghalt, várva, hogy élni kelljen,
Úgy élt, hogy várta a halált.

Itt nyugszik – rossz földbe került,
Lekéstük – túl jól sikerült.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lackfi-janos.hu

minimap